Arab répakrém fetával

Aki szereti a közel-keleti ételeket és szívesen jár hummusz-bárba, az szerintem imádni fogja. Egyszerű, de nagyszerű. Ékes példája annak, hogy három jól összeválogatott összetevőből csodákat lehet alkotni. Épp ezért érdemes abból a három összetevőből valóban jó minőségűt használni, és az ételt finom, házi és minél zsengébb répából készíteni.

Sam&Sam Clark receptje, a karácsonyra kapott "Casa Moro" c. könyvből, a spanyol-arab konyha receptgyűjteményéből. A könyvben előételként ("mezze") ajánlják sütőben átpirított pitával.

Hozzávalók:
75 dkg sárgarépa
4 ek finom (FINOM!) olívaolaj
1 csapott ek őrölt kömény
2 ek friss mentalevél (ez nálam elmaradt)
só, bors
a tálaláshoz 10 dkg feta

Elkészítés: A répát megtisztítjuk (ha zsenge, nem kell meghámozni, elég nagyon jól lesikálni), és 2 centi vastag karikára vágva belepakoljuk egy sütőpapírral borított tepsibe. A répát meglocsoljuk 2 ek olívaolajjal, sózzuk-borsozzuk, jól összekeverjük, hogy a répát mindenhol bevonja az olaj. A tepsit alufóliával letakarva forró sütőbe dugjuk, és nagyjából 45 perc alatt puhára sütjük. Akkor jó, ha a répa puha, és itt-ott barna pöttyök is rásültek.

A megsült répához hozzáadjuk a maradék 2 ek olajat, és krumplinyomón átnyomjuk. Ha krémesebb állagot szeretnénk elérni, turmixoljuk, esetleg 2-3 ek víz hozzáadásával. Hozzáadjuk az őrölt köményt, a mentát és ízlés szerint sózzuk-borsozzuk. Ennyi, kész. Tálalásnál meglocsoljuk némi olívaolajjal, a fetát a tetejére morzsoljuk, és ízlés szerinti kenyérfélével kínáljuk.

Orosz töltött tojás

Kezdetben volt a kaviár, még Balázs szentpétervári útjáról. Aztán jött egy születésnap, és drága férjuram nekiállt receptet keresni a neten, hogy mit is lehetne ezzel kezdeni. A végeredmény nemcsak szép volt, hanem igen ízletes is. Az ünnepelt mindenesetre teljesen meg volt hatódva ettől a gasztronómiai teljesítménytől.

Hozzávalók 4 főre:

6 db tojás
1 ek (lehetőleg) dijoni mustár
füstölt lazac
vörös és fekete kaviár
rozmaring (lehetőleg friss)
olívaolaj

A tojásokat keményre főzzük, majd félbevágjuk. A rozmaringlevelet felaprítjuk. A füstölt lazacot felvágjuk darabkákra, a maradékot díszítésre felhasználhatjuk. A tojássárgáját kikaparjuk, összetörjük, majd összekeverjük a mustárral, a lazacdarabkákkal, a rozmaringgal és néhány csepp olivaolajjal. A masszát visszatöltjük a félbevágott tojásfehérjékbe, a töltelék tetejét félig fekete, félig vörös kaviárral bevonjuk.

A receptet lehet variálni, mi például nem jutottunk friss rozmaringhoz, és helyette citromfüvet használtunk - ami ízben nem nagyon hasonlít hozzá, de így is nagyon finom volt.

A háttérben a másik előételt csodálhatjátok meg, ez szintén Balázs alkotása. Pármai típusú sonkát kapribogyóval és olajos szárított paradicsommal töltött meg. Nem nagyon olcsó, de annál különlegesebb!

Papa rellena - töltött krumpli

Csütörtökön Katy sógornőmet mentem perui utazása előtt elbúcsúztatni és Boci csoki hegyekkel ellátni, aki akkor éppen nagy főzőcskézésben volt. Kéznél levő, vadonatúj mobilommal megörökítettem az eseményt, sőt a bundázásban részt is vettem. A receptet szóbeli közlés alapján jegyzem le, igyekeztem mindent megjegyezni, de az esetleges pontatlanságok ezért vannak. Ízelítő következik tehát a perui-ecuadori konyha remekeiből.

Hozzávalók a tésztához (12 darabhoz):

6 közepes krumpli

liszt

Hozzávalók a töltelékhez:

2 ek. Édes Anna (keményebbeknek Erős Pista)

2 gerezd fokhagyma összenyomva

1 vöröshagyma aprítva

3 dkg pörkölt, sótlan mogyoró darálva

1 tonhalkonzerv

olaj

só, bors

A bundázáshoz kell 1 tojás és kevés tej

A krumplit héjában megfőzzük, majd meghámozzuk, összetörjük, és annyi lisztet adunk hozzá, hogy éppen gyúrható legyen.

Kevés olajon megpirítjuk a tölteléknek valókat, sóval, borssal ízesítünk. A krumpli semleges íze miatt érdemes erősebben fűszerezni.

A krumplis tésztából kis lepényeket formázunk, majd kb. egy evőkanálnyi tölteléket teszünk bele, és a lepényből orsó alakó fánkot (mert leginkább ahhoz hasonlítható) gyúrunk.

Először tojásba, azután lisztbe hempergetjük, majd forró olajban kisütjük a fánkokat.

Melegen fogyasztjuk, rizzsel vagy salátával.

Mint megtudtam, Limában az utcán is árulnak ilyet. Ott a tölteléket inkább csirkéből vagy marhahúsból készítik, a tonhalas töltelék inkább Ecuadorban kedvelt. Itt viszont főzőbanánt (nem olyan édes, mint a nálunk ismet banán) használnak krumpli helyett, amit állítólag a Culinaris nevű szaküzletben Budapesten is meg lehet kapni. Hogy hogyan kell vele bánni, azt meg kell kérdezni, én még sose láttam ilyet.

Katy szerint könnyen és gyorsan elkészül. Az eredmény pedig szerintem remek!

Padlizsános, paradicsomos gratin

Hozzávalók 4 személyre:

3-4 ek. olivaolaj

2 fokhagymagerezd összenyomva

2 nagy padlizsán hosszában szeletelve

20 dkg mozzarella, vékony szeletekre vágva

25 dkg paradicsompüré

5 dkg reszelt parmezán sajt

Egy nagy serpenyőben 2 ek. olivaolajat felforrósítunk, beletesszük a fokhagymát, és fél percig pirítjuk. A kb 1 cm vastagra vágott padlizsánszeletek mindkét oldalát 3-4 percig sütjük. Az olajat a sütés közben fokozatosan pótoljuk. A már megsült padlizsánszeleteket papírtörlőre szedjük ki. Mély, tűzálló tálba egy réteg padlizsánra egy réteg mozzarellát teszünk, majd erre jön a paradicsompüré (mi aranyfácánt használtunk, de lehet a püré ennél levesesebb is). A rétegezést addig ismételjük, amíg a zöldség és a sajt el nem fogy. Utoljára az egészet paradicsommal fedjük be, majd megszórjuk parmezán sajttal. 200 °C-on 30 percig sütjük. Köretként vagy előételként egyaránt lehet tálalni. Melegen és hidegen is finom!

Könnyű, gyors étel!

A recept egy karácsonyra kapott német nyelvű szakácskönyvből származik. A gratin szót a szótár szerint csőben sültnek kellene fordítani, de mivel sehol semmi csövet nem találtunk a receptben, ezért maradtunk az eredeti névnél. Valaki felvilágosíthatna, ha tudja, hogy honnan ered ez a név, hátha okosodhatunk egy kicsit :) A kép nem annyira csúcs, de nézzétek el, nagyon éhesek voltunk, nem volt türelmünk a fotóművészethez!