Fekete-fehér csokoládétorta

Nos, megkaptam a férjemtől a TINA Húsvét c. számát, aminek a borítólapján virított egy csodálatos torta. Mivel Fanni lányomnak 9-én volt a névnapja elhatároztam, hogy megcsinálom. Egy kis változtatást alkalmaztam, mivel nagyon szereti a marcipánt, én ezt tettem a közepébe.

18 dkg fehér csokoládé

450 g tejszín

2 tojássárgája

5 tojás

6 g zselatin

30 dkg étcsokoládé

12 dkg vaj

13 dkg cukor

só

8 dkg darált mandula

1 ek. kakaópor

8 dkg liszt

2 tk. sütőpor

6 ek. sárgabaracklekvár

a forma kikenéséhez margarin és liszt

A fehér csokoládét megolvasztjuk, a tejszínből 400 g-ot kemény habbá verünk. Vízfürdőben a 2 tojássárgáját 1 egész tojással együtt krémesre keverjük. Feloldjuk benne a zselatint, hozzáadjuk a folyékony fehér csokoládét és a hab felét, majd a hűtőben hagyjuk kissé megszilárdulni. Beleforgatjuk a többi habot is, majd még egy kicsit behűtjük.

Vízfürdőben a vajjal együtt megolvasztunk 15 dkg étcsokoládét. A maradék 4 tojást kikeverjük a cukorral és csipetnyi sóval. Belevegyítjük a megolvasztott étcsokoládét, beleforgatjuk a darált mandulával, a kakaóporral és a sütőporral elvegyített lisztet, majd margarinnal kikent, liszttel meghintett 26 cm-es, kapcsos tortaformába töltjük. Előmelegített sütőben, 175 fokon 25-30 percig sütjük. A tortalapot félbevágjuk, és az alsó lapot megkenjük a lekvárral, majd /én/ kinyújtottam karima nagyságúra a marcipánt, és rátettem , erre jött a teteje, majd bevontam a fehér csokoládés krémmel, és 2 órára behűtjük.

A félretett tejszínt felmelegítjük, és megolvasztjuk benne a maradék étcsokoládét, egy pici vajat. A langyosra hűlt mázat a tortára csorgatjuk úgy, hogy az oldalán hagyjuk lefolyni. Végül a tortát 1 órára a hűtőbe állítjuk, és tálalás előtt a közepére halmozunk egy kis mandulaforgácsot.

Án csokoládéforgács helyett, mandulát használtam, és a csokimázat egy fogpiszkálóval igyekeztem formázgatni. Mindenesetre nagyon finom lett, és szerintem látványnak sem utolsó!!!

Moszkauer

Hogy milyen alapon nevezik el a cukrászdák az adott süteményüket moszkauernek vagy florentinnek, erre sose fogok rájönni. Szerintem véletlenszerűen. Van, ahol a fehércsokis a florentin, a normál a moszkauer; de van, ahol más a választóvonal. Ahol meg csak az egyiket tartják, ott aztán meg pláne abszolút következetlen és kiismerhetetlen a névadás logikája. Mindenesetre szerintem a kettő egy és ugyanaz. Én Stahl "legeslegjobb" moszkauer receptje alapján készítem, ő moszkauernek hívja, így nálunk moszkauer. Egyetlen változtatást ejtettem csak a dolgon: egy marék aszalt gyümölcsöt is beleszórok, mert így még finomabb. Kiváló recept a házilag készített cukrozott narancshéjunk elhasználására.

Hozzávalók (20-25 darabhoz)
10 dkg dió, mandula és mogyoró (összesen)
5 dkg cukrozott narancshéj
5 dkg vaj
5 ek tejszín
5 dkg cukor
3 dkg liszt
egy kis marék aszalt gyümölcs (mazsola, áfonya, barack, szilva, stb.), apróra vágva

a mártáshoz csoki (ét-, tej- vagy fehér, szívünk vágya szerint) és néhány dkg vaj

Elkészítés: A csonthéjasokat durvára daráljuk a turmixgépben, a cukrozott narancshéjat nagyon apróra, az aszalt gyümölcsöt félkörömnyi méretűre vágjuk (kisebb szemű mazsola maradhat egyben is). Egy láboskában alacsony lángon összeolvasztjuk a vajat, a tejszínt és a cukrot, majd ha egynemű a massza, akkor jöhet bele az összes többi, azaz a csonthéjas-keverék, a liszt, az aszalt gyümölcs és a cukrozott narancshéj. A masszát jól összekeverjük, és kész vagyunk. A massza talán kicsit folyékonynak tűnik, de ne rakjunk bele több lisztet - végül is vékony tallérkákat akarunk készíteni, nem gombócokat. Elég kis adagnak tűnik, de ne izguljunk - tömény édesség, ebből az adagból valóban kijön a 20-25 süti.

A tepsibe sütőpapírt rakunk, és csapott evőkanálnyi mennyiségeket pakolunk a papírra egymástól legalább 5 centire. A massza kicsit szétfolyik, de ha nem tenné, akkor egy bevizezett kanál hátával szét is lapítjuk kb. 1 centi vastagságúra. A 175 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt megsütjük őket (figyeljünk rájuk, vékonyak és hamar megégnek!).

A csokizáshoz a csokit és a vajat egy tálkában a mikró közepes fokozatán óvatosan, egyszer-kétszer kivéve és megkeverve összeolvasztjuk. Ha meghűltek a sütik, az olvadt csokiba mártjuk őket, vagy (ami nekem még jobban bejött) egy kanállal olvadt csokit kenegetünk az egyik oldalukra. Ha a csokimáz megdermedt, ehetjük őket.

Túrórudi-golyók

Túrórudi-golyócskák, kizárólag túróból - keksz és minden egyéb töltelékanyag nélkül.

Nem egy különleges recept, és annyira egyszerű, hogy szinte nem is recept. Több helyen találkoztam már vele, és egyben az összes verzió hasonlított: kekszet tartalmazott. De ha igazán jó túrót kapunk (ez tapasztalataim szerint sajnos kizárólag a piaci, házi túrót jelenti - én még egyetlen készen gyártott márkát sem találtam, ami ezt akár csak meg is közelítené), akkor teljesen felesleges azt bármi mással elrontani. Akkor marad a 100% ízletes, dús, krémes túró, csokiba forgatva. Nagyon finom, nagyon gyors. Kiváló túró hiányában válasszunk más receptet. :(

Úgy készül, hogy 30 dkg nagyon jó minőségű túrót fél rúd vanília kikapart magjával, egy citrom héjával és ízlés szerint kevés levével, valamint ízlés szerinti mennyiségű (3-5 ek) cukorral alaposan összekeverjük. 2 cm átmérőjű golyókat formázunk belőle (a kezünket néha megvizezzük közben), és csokidarába, csokiforgácsba, olvasztott csokiba vagy egyszerűen kakaóporba forgatjuk.

Karácsonyi bonbonok

Volt ugye a narancsos-marcipános, az aszaltszilvás-fahéjas-marcipános, a gyömbéres csokis, a narancsos csokis, és a kisebbségnek mandulás csokis és bailey's-es csokis verzió. És még talán kávés, de ebben már nem vagyok olyan biztos. Remélem, felismertétek az ízeket.. :)

Na szóval, úgy tűnt, hogy az sk. bonbonoknak (pontosabban szaloncukroknak és trüffeleknek) elég nagy sikere volt. Mivel tényleg nagyon egyszerű elkészíteni, ezért közreadom mindkét receptet, és a végén egy csomó ízesítési ötletet. Persze perverzitás kérdése, hogy ki mennyire élvezi az ilyen kézműves munkát. Én így néztem ki készítés közben, és kiválóan szórakoztam - a megszállott jelzőt természetesen határozottan visszautasítom:).

A szaloncukorra és a trüffelre is rengeteg jó recept kering szerte a világban, így a neten is, én az alapokat trüffel esetén Stahl Judittól, szaloncukor esetén Dolce Vitától vettem.

TRÜFFEL

Hozzávalók:

20 dkg étcsoki (minél jobb, annál finomabb lesz a végeredmény - szerintem már a Boci és a Szerencsi is megfelelő, de ha lehet, igyekezzünk magas (65-70%) kakaótartalmú csokit használni)

3-5 deka vaj
1,5 dl tejszín
kakaópor a befedéshez

Elkészítés: A csokit és a vajat egy tálba tesszük, és tetszőleges módszerrel felolvasztjuk (ez lehet simán kis lángon tűzhelyen, gőz fölött tűzhelyen vagy mikróban, én a mikrós módszert kedvelem: 350 wattra állítva 1-2 percenként ellenőrizzük, hogy milyen állapotban van a csoki, és meg is keverjük minden alkalommal. Ha a nagyja már folyékony és forró, akkor a maradék még szilárd rész a keverés során felolvad). Az éppencsak felolvasztott csokihoz hozzáöntjük a tejszínt és a tetszőleges ízesítőket (ld. később). Szobahőmérsékletűre hűtjük, úgy, hogy még és már formázható legyen (hűtőhidegen szerintem túl kemény). Ha ez megvan, a masszából gombócokat formálunk és a kakaóporba (vagy az ízesítéstől függően egyéb bevonóanyagba) hempergetjük.

Ízesítési lehetőségek, ötletadónak:

kávés: alapmasszába 2 ek erős kávé, befedés pl. reszelt fehér csokival

gyömbéres: alapmasszába 1 ek reszelt friss gyömbér, befedés kakaóporral
mandulás: alapmasszába 2 ek mandulalikőr, befedés darált mandulával

epres-borsoshoz: alapmasszába 2 ek turmixolt epervelő, frissen őrölt rózsabors ízlés szerint, befedés pl reszelt tejcsokival

narancsoshoz: alapmasszába 2 narancs reszelt héja és 2 ek narancslé (esetleg nagyon apróra vágott cukrozott narancshéj), befedés kakaóporral

kókuszoshoz: alapmasszába 2 ek kókuszlikőr és 2 ek kókuszreszelék, befedés kókuszreszelékkel

SZALONCUKOR
Hozzávalók:
25 dkg darált mandula
15 dkg porcukor
néhány ek folyadék (pl. narancslé, mandulalikőr, víz, stb.)
20 dkg étcsoki

Elkészítés: A marcipán ugye nem más, mint darált mandula és porcukor keveréke, valamilyen folyadékkal összegyúrva. Ezért hát el is készítjük a házi marcipánunkat: egy tálban összekeverjük a darált mandulát a porcukorral. Ha egész mandulából készítjük (lehet hámozott vagy hámozatlan is, a különbség szerintem leginkább csak annyi, hogy a hámozott fehérebb marcipánt ad), alaposan daráljuk le, hogy minél finomabb állagú legyen. A porcukrot és a darált mandulát néhány ek. folyadékkal összegyúrjuk, hogy viszonylag lágy, de már formázható masszát kapjunk. A folyadék az ízesítéstől függően sok-sok minden lehet, ld. alább az ízesítési ötleteknél.

A masszából szaloncukrokat formázunk, és sorban leültetjük őket egy zsírpapírral fedett tálcára. Ha megvagyunk, az étcsokoládét - esetleg könnyítésként némi vaj, olaj vagy tejszín társaságában - megolvasztjuk, és a szaloncukrokat bevonjuk az olvasztott csokival. Nekem ez leginkább villával és a másik kezemmel szokott sikerülni. A szaloncukrok aljáról a bevonásnál kicsit húzzuk le a csokit, hogy ott vékonyabb rétegben legyen. Ha megvan a csokimáz, ültessük vissza a zsírpapírra, tetszés szerint díszítsük (a képen pl. narancshéjjal) és hagyjuk néhány órán át szikkadni.

Ízesítési lehetőségek, ötletadónak:

aszaltszilvás-fahéjashoz: marcipánmasszába 2 ek apróra vágott aszalt szilva, kb. fél kk őrölt fahéj, a marcipán összetartó folyadéka szilvapálinka

narancsoshoz: 2 ek nagyon apróra vágott cukrozott narancshéj, a folyadék narancslé

citromoshoz: 2 ek nagyon apróra vágott cukrozott citromhéj vagy 1 citrom reszelt héja, a folyadék narancslé

csokidaraboshoz: a marcipánmasszába 2 ek apróra tört csoki, a folyadék rum
áfonyáshoz: a masszába 2 ek apróra vágott aszalt áfonya, a folyadék bármilyen gyümölcspálinka vagy gyümölcslikőr.

Croissant házilag

Leveles tészta házilag. Ilyennek is csak karácsonykor áll neki az ember :)

Finom? Isteni. Főleg frissen, melegen, langyosan. Esküszöm, mint egy francia pékségben.

Macerás? Nem vészes. Háromszor kell keleszteni és kétszer hajtogatni, az elkészítési ideje kb. nyolc óra. Mindez elég rémesen hangzik, de ebből aktívan max. egy (na jó, másfél) órát kell küzdenünk, és a hajtogatás kifejezetten egyszerű dolog.
Nehéz elkészíteni? Határozottan könnyű. Kis túlzással agglegény-fokozat.

A recept a Szakácsok könyvéből származik. Aztán még az elkészítés előtt észrevettem, hogy Fűszeres Eszter és Zsuzska is elkészítették már pont ugyanezt a receptet, így elolvastam az ő tapasztalataikat is. A vége az lett, hogy a Szakácsok könyve alapján készítettem, de víz és tejpor helyett tejszínes tejjel. Az eredménnyel rendkívüli módon meg voltam elégedve. Készítettem sima, mazsolás, étcsokis és tejcsokis változatot is.

Hozzávalók (24 darab):
60 dkg rétesliszt
12 g friss vagy 7 g szárított élesztő
12 g só
75 g porcukor
35 g igen puha vaj
2 dl tej (szükség szerint még max. egy dl)
1 dl tejszín
325 g hideg vaj

Hozzávalók a töltelékekhez: rumba áztatott mazsola, tejcsoki, étcsoki

Elkészítés: A tejet és tejszínt összekeverjük, langyosra melegítjük és feloldjuk benne az élesztőt. Szitáljuk a lisztet a robotgép keverőtáljába (ha bírja a robotgép a dagasztást... az enyémet csak ritkán használom dagasztásra, mert küzd vele, inkább kézzel szoktam dagasztani, de azt valahogy mindig hamar megunja az ember. Most nem akartam kockáztatni, hogy a kevés dagasztás elrontja az eredményt, inkább géppel dagasztottam, és leállítottam időnként a gépet). Kever­jük bele a sót, a cukrot, a puha vajat, és a feloldott élesztőt. Dagasszuk össze a géppel - ha a tészta túl kemény, adjunk hozzá annyi langyos tejet, hogy közepesen lágy, rugalmas tésztát kapjunk. Dagasztgassuk szorgalmasan a géppel pár percig, a végén kézzel gyúrjuk át.

Kelesztés 1: Takarjuk le folpackkal az összeállított tésztát, és szobahőmérsékleten pihentessük 1-1,5 óráig.

Kelesztés 2: Amikor a tészta a kétszeresére kelt, vegyük ki a tálból, dagasszuk át, majd tegyük vissza. A tálat takarjuk le folpackkal, és hűtőben pihentessük a tésztát 1—1,5 óra hosszat. Vegyük ki a tálból, ismét dagasszuk át, megint takarjuk le, és 30 percre tegyük a mélyhűtőbe.

Hajtogatás 1: Vegyük ki a tésztát a mélyhűtőből. A kemény vaj felét addig gyúrjuk, amíg meglágyul (ez elég vicces folyamat, én elképzelni sem tudtam, de teljesen jól működött). Belisztezett munkalapon nyújtsuk a tésztát olyan téglalappá, amely háromszor olyan hosszú, mint széles. A vajat helyezzük a tészta alsó szélére, és tenyerünkkel addig nyomkodjuk, amíg a téglalap kétharmadát befedjük vele (tehát figyelem, a tészta csak kétharmadáig lesz vajas). Hajtogassuk úgy a tésztát, hogy először a vajazatlan felső harmadát hajtjuk le, majd erre kerül az alsó harmada. Bár a recept nem írta, itt én még egyszer félbehajtottam, ezúttal vízszintesen. A hajtogatott tésztát csomagoljuk folpackba. Pihentessük 30 percig a mélyhűtőben, majd 1 óráig a hűtőben.

Hajtogatás 2: Nyújtsuk ki a tésztát ugyanolyan téglalappá, mint az előbb, és kenjük rá a vaj megmaradt részét. Ugyanúgy hajtogassuk háromba, azután csomagoljuk folpackba. Pihentessük 30 percig a mélyhűtőben, majd 1 óráig a hűtőben.

Kelesztés 3: Lisztezzük be a munkalapot, és nyújtsuk ki a tésztát 3 mm vastagságúra. Éles késsel vágjunk belőle 20 cm-es magasságú, 12 cm-es alapú háromszögeket. A formázáshoz tegyünk magunk elé a háromszöget úgy, hogy a talpa legyen felénk, csavarjuk fel, majd a végeit hajtsuk be, hogy kifliformát kapjunk. A töltött változatokhoz a csokit törjük kb. 4x2 centis darabokra, és a croissant-ok talpához közel a tejcsokisba tejcsokit, az étcsokisba étcsokit teszünk, úgy csavarjuk fel őket. A mazsoláshoz a mazsolával ritkásan beszórjuk a tésztát, felcsavarjuk. A croissant-okat tegyük egymástól 5 centire egy sütőpapírral kibélelt tepsire. Szobahőmérsékleten kelesszük 1 ½ -2 órát. Ezt követően egy hónapra lefagyaszthatjuk egy részét.

Melegítsük elő a sütőt 230 °C-ra (gáz: 8-as fokozat). Egy felvert tojással kenjük meg a croissant-okal, majd tegyük a sütőbe, és csök­kentsük a hőmérsékletet 190 °C-ra (gáz: 5-ös fokozat). Süssük 20 percig. Ekkor vegyük ki, és rácsra rakva hagyjuk kihűlni őket.

A csokis változatokat önmagukban, a simát és a mazsolást sűrű vaníliasodóval kínáljuk. Bon appetit!

Tejfölös-mascarponés krémcsokitorta

Úgy alakult, hogy most megint egy süteményrecept jön. Ismét Ízbolygótól, ismét változtatás nélkül. Az egész egy nagy csokikrém, isteni, nagyon tömény, épp ezért 8 személynek bőven elég egy kisméretű (20 cm átmérőjű) kapcsos tortaformányi méret is.

A tetején a csokilevélkék is Ízbolygó ötlete alapján készültek, jelen esetben papsajtlevél volt az alap :), szerintem hihetetlen mutatós, bár azért elég pepecs. Viszont a látvány hanyatt is vágja a közönséget, az ember gyermeke pedig nagyon büszke lehet az alkotására.

Hozzávalók:

2 tojás

5 dkg cukor

15 dkg tejföl

2 dkg kakaópor

8 dkg vaj

15 dkg 70%os étcsoki

só

chilipor (opcionális)

mascarpone (én azt használtam, de sztem tejszínhabbal is működik)

fagyasztott málna (vagy más gyümölcs)

"A tojásokat szétválasztom. A sárgáját habosra keverem a cukorral, majd hozzáadom a kakaóport, a tejfölt, a késhegynyi chiliport és a csipet sót. A csokit a vajjal felolvasztom. A fehérjét csipet sóval habbá verem. A fehérjehabot összekeverem a kakaós sárgája-masszával, majd a végén elegyítem az olvadt csokival is. Egy kis (nagyjából 20 cm átmérőjű) tortaformát kivajazok és kakaóporral megszórok. Ebbe öntöm a masszát. A tortaformát alufóliával körbeveszem és egy tepsibe teszem, amibe forró vizet öntök nagyjából 1-2 cm magasan. 140 fokra előmelegített sütőben 12-14 percig párolom (ekkor még remegős!), majd hűtőben 1-2 óra alatt kihűtöm (do not para, tényleg megszilárdul). Mascarpone labdákkal és fagyasztott málnával tálalom (én szőlővel tálaltam). (Szerintem legegyszerűbb forró késsel vágni...)

ÖTLET: nagyon jópofa, ha csokilevélkére tesszük a mascarponét. A csokilevél elkészítése igazán nem ördöngősség! Az olvasztott csokival vékonyan megkenünk egy levelet és hagyjuk szobahőmérsékleten megkötni. Ha megkötött, lehúzzuk a levélről és mehet a hűtőbe felhasználásig."

És így nézett ki az egész torta. Szerintem bármelyik Szamosnak

vagy Daubnernek becsületére válna:)

Csokis körtés sütemény

Egy szuper variáció a klasszikus körte-csoki kettősre, dr. Oetkertől (Kezdők süteményeskönyve). Omlós, csokis, a körte megsülve egészen dzsem-szerű lesz a süteményben, és mégsem túl édes - igazán nagyon finom. A könyv szerint körte helyett meggyel, sárgabarackkal is működik a recept. De hát itt a körte-idény, szóval hajrá! :)

Hozzávalók:
12 dkg étcsoki
12 dkg vaj
25 dkg liszt
3 ek sütőpor
20 dkg cukor
4 tojás
1 dl tejszín
a tetejére étcsoki, valamint érett, meghámozott, kimagozott, cikkekre vágott körte (citrommal bespriccelve)

Elkészítés: Az étcsokit és vajat mikróban folyósra olvasztjuk, és lehűtjük. A robotgépbe teszünk minden egyéb hozzávalót (a sütőport és a lisztet előtte összekeverjük), a végén a lehűtött csokis vajat, és a géppel néhány perc alatt egyneművé kevertetjük. Elég lágy tészta lesz belőle. A tésztát kb. 30x40 centis kivajazott tepsibe öntjük, és a cikkekre vágott körteszeleteket "cserépszerűen", azaz egymást félig (vagy, ha több körtével szeretnénk, háromnegyedig:)) fedve rárakosgatjuk a tésztára. A körtét érdemes csak az utolsó pillanatban meghámozni és felszeletelni, és citrommal meglocsolni - emiatt nem barnul majd meg, és az íze is pikánsabb lesz. Az egészet citrommal enyhén megpsricceljük, és kb. 30-40 perc alatt közepes sütőben (kb. 180 fokon) megsütjük.

Ha kihűlt, 5-8 dkg étcsokit néhány ek tejszínnel vagy néhány dkg vajjal megolvasztunk (önmagában - legalábbis nekem - a csoki sokszor nem olvad meg rendesen), és az olvadt csokiból kanállal csíkokat húzunk a sütire, amíg az egész csoki el nem fogy.

Csokifelfújt

Brutál jó, brutál csokis. Igazából nem is valódi felfújt (nem túl légies, nem esik össze, emiatt eléggé háziasszonybarát is), hanem amolyan csokis tömör gyönyör. Aki torkos csütörtökön a Xo Bistroban csokifelfújtat evett, na az valami hasonló, csak ez jobb :)- de komolyan, az szerintem egy kicsit száraz volt, bár szintén nagyon fincsi. Ennek a verziónak pedig pont az a varázsa, hogy egy picurit korábban kivesszük a sütőből, mint hogy teljesen átsülne, így a belseje kicsit lágy és krémes marad. Ez a tutijó benne, szóval ne süssétek túl!

Stahl Judit csokifelfújt receptje alapján, változtatás nélkül, mert nincs rajta miért változtatni :)

Hozzávalók 4 adaghoz:

20 dkg étcsoki

5 dkg vaj

2 tojás

1 tojásfehérje

1 narancs

1 ek kakaópor (cukrozatlan)

10 dkg cukor

Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 190 fokra, kivajazunk 4 muffinformát / üveg sütőedénykét / hőálló bögrét, amire a háztartásunk kiterjed. A csokit mikróban vagy gőz fölött összeolvasztjuk a vajjal, és hagyjuk kihűlni. Eközben a tojásokat kettéválasztjuk, az összesen három fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. A sárgákat összekeverjük a cukorral, hozzáadjuk a kakaóport és a narancs lereszelt héját, és habosra keverjük.

Ezután szépen összeállítjuk a tésztát: a kihűlt vajas csokihoz hozzáadjuk a cukros-kakaós sárgáját, és óvatosan, több részletben hozzákeverjük a felvert fehérjét is. A cuccot kiporciózzuk a kivajazott sütőtálkákba, és ízlés szerint 10-15 perc alatt megsütjük őket - minél hamarabb vesszük ki a sütőből, annál krémesebb marad a belseje. (A képen egy inkább jól átsütött verzió látható, de ez most nem követendő példa!)

Muffinparádé

Finom muffin márpedig van.

Szingerszkéim, Ti, akik a muffinnal valószínűleg Amerikában ismerkedtetek meg, felejtsétek el minden muflon-élményeteket. Húsznapos amerikai koncertkörutunk után évekig nem tudtam ránézni, a gondolatától is rosszullét fogott el - és ezzel nem voltam egyedül. Mert azok rosszak voltak. De vannak jók is. A fenti kis összeállítást Viktor kollégám szülinapjára készítettük torta helyett - volt benne sajttortás, csokis, karamellás, narancsos-marcipános. Most két recept jön a csokorból, mindkettő Stahl alapján.


És még valami: ha édességként, töményebb fajtát sütünk (ld. Sacher-muffin), akkor szerintem mini méretben kell előállítani, mert annyi pont kellemes belőlük - ezek normál méretben túl nagy adagok. Ha "ételként" fogjuk enni (ld. almás-diós-mazsolás), az mehet a normál nagyságban. Szóval nagyon érdemes beruházni egy mini-muffin tepsibe. Higgyetek nekem.




Sacher-muffin (isteni és hizlal):

Hozzávalók (24 minihez)

A tésztához:
10 dkg étcsoki
15 dkg vaj
2 tojás
15 dkg (barna) cukor
10 dkg baracklekvár
15 dkg liszt
1 ek kakaópor
1 kk sütőpor

A mázhoz: 15 dkg étcsoki, 3-5 dkg vaj

Elkészítés: A tojásokat a cukorral kicsit kikeverjük, a tésztához való 10 dkg csokit és vajat felolvasztjuk, és ha nagyjából kihűlt, hozzákeverjük a cukros tojáshoz. A (szitált) kakaóport, lisztet és sütőport összevegyítjük és belekeverjük a masszába. Minimuffintepsibe papírbéléseket rakunk, belekanalazzuk a tésztát és közepesen forró sütőben kb. 13-15 perc alatt megsütjük. Nagyon-nagyon hamar kész vannak, olyan picikék!!!

Ha langyosra hűltek, kevés rummal elkevert baracklekvárt kenünk rájuk, és kicsit szikkasztjuk (ha nem szikkasztjuk, akkor sincs semmi baj:)). A csokimázhoz az étcsokit és a vajat egybeolvasztjuk, és ha már nem forró, de még folyékony, kiskanállal rákenegetjük a muffinkákra.


Almás-diós-mazsolás muffin

(Egészséges és nagyon finom! Péter is imádta, pedig ő utálja 1) a diót, 2) a tk lisztet, 3) a gyümölcsös édességeket...)

Hozzávalók (12 nagy muflonhoz):
10 dkg dió (vagy mogyoró vagy mandula)
10 dkg vaj
15 dkg barna cukor
20 dkg teljes kiőrlésű liszt
2 kk sütőpor
1 kk szódabikarbóna
1 kk őrölt fahéj
1 citrom
30-35 dkg alma
1,5 dl tej
10 dkg natúr joghurt
1 tojás
7-8 dkg mazsola


Elkészítés: A diót száraz serpenyőben kicsit megpirítjuk, és közepesen finomra daráljuk. Az olvasztott vajat, tejet, joghurtot, cukrot, a citrom levét és reszelt héját, valamint a tojást kézi habverővel összevegyítjük, majd hozzáadjuk a fahéjjal, sütőporral és szódabikarbónával elkevert lisztet. Végül hozzákeverjük a reszelt almát és a mazsolát is. Papír a muffintepsibe, és az egész mehet előmelegített, közepesen forró (kb. 190 fokos) sütőbe, ahol 20-25 perc alatt megsütjük.

Feketeerdő-kehely

A képen látható sokmindenből (ami egyébként a karácsonyi menü egy része) most a tejszínhabos, csokiszíves pohárkrémet adom közre, mert nagyon fincsi. Sokkal jobb, mint ahogy azt a recept alapján gondolná az ember. Egy szingersz-bulira valamikor majd megcsinálom, verjétek le rajtam:)

Hozzávalók:

meggy (befőtt vagy friss)

20 dkg étcsoki

4 dl tej (opcionálisan vanília)

4 tojássárgája

1 ek liszt

5 dkg cukor

3 dl tejszín

babapiskóta

A tojássárgát, cukrot és lisztet simára keverjük, a tejbe csorgatjuk, és enyhe tűzön kb. 5 perc alatt sűrűre (na jó, csak viszonylag sűrűre) főzzük. A krémet kettéosztjuk, az egyik részébe belekeverjük a kis darabokra tört étcsokit (ez a különösen isteni része, a meggy ízével együtt). A tejszínt külön edényben felverjük, és ha a krémek kihűltek, felét-felét hozzákeverjük a vaníliás, illetve a csokis krémhez. A babapiskótát néhány másodpercre langyos tejbe mártjuk. Jön a rétegezés, ízlés szerint. A képen, azt hiszem, így jött: csokikrém, meggy, babapiskóta, vaníliás krém, csokikrém, meggy, satöbbi.

A tetejére tejszínhabot, valamint a karácsony tiszteletére olvasztott csokiból készített kis csillagokat és szívecskéket biggyesztettem. Ez utóbbi elkészítése: csokit olvasztunk, belekanalazzuk a habzsákba, és sütőpapírra mintákat rajzolunk a csokival. Nagyon egyszerű, viszont abszolúte mindenki hasraesik tőle, szóval sátoros ünnepeken érdemes előrukkolni a mutatvánnyal.

(Lopott és az ízlésemre faragott recept, eredetije by Stahl).