Epermisu

Epermisu - Epres tiramisu

Itt van a nyár, és Kovácsék jóvoltából idén sem maradtunk Singers buli nélkül. A sok finomsághoz mi egy epres tiramisuval járultunk hozzá, amit Benedekkel készítettünk el. Reklamáció (jogosan) egyedül a mennyiség miatt érkezett. Máskor igyekszünk még nagyobb adagot készíteni ;)!

Hozzávalók egy közepes adaghoz:

25 dkg mascarpone sajt
3 tojás
1 rúd vanília
1 citrom héja
2 dl tej
3 ek. cukor
30 dkg eper
1 doboz babapiskóta

Az epret megtisztítjuk, lecsumázzuk, és darabokra vágjuk. A cukor felével és a tejjel turmixot készítünk, ebbe áztatjuk majd a piskótákat. A tojások sárgáját a vanília kikapart magjával, a citromhéjjal és a cukor másik felével összekeverjük, majd hozzáadjuk a mascarpone krémet. Ehhez keverjük a felvert tojásfehérjét. A piskótákat (csakúgy, mint a normál tiramisuban) alulra tesszük, erre öntjük a krémet, rá a feldarabolt epret, majd megint piskóta jön és így tovább. A tetejére szórhatunk kakaóport vagy tehetünk eperdarabokat. Tegyük a hűtőbe néhány órára.

A recept eredetije a Nosalty webszakácskönyvből származik. A szerző a krémbe Limoncellot is kevert, a gyermeksereg miatt én ezt kihagytam.

                                                         A szakács alkotásával és a házigazdák

Londoni sajttorta szülinapra

Ez egy sima sajttorta Nigellától, csak most - kolléganőm szülinapja miatt - kapott egy kis díszítést. A torta vízfürdőben sül meg, így krémesebb, lágyabb az állaga, mint a sütőben levegőn sült verziónak. A képen is látható fekete pöttyök onnan származnak, hogy nagynéném ötlete alapján a vaníliás cukor készítésére cukorban tárolt, már kibelezett-kiszáradt vaníliarudat is ledaráltam a cukorral együtt, így a vaníliarúd héjából is vaníliás cukor készült. Praktikus egy módszer.

Hozzávalók:
a "tésztához"
15 dkg teljes kiőrlésű (vagy bármilyen) keksz,
7,5 dkg vaj

a "krémhez"
60 dkg krémsajt (Philadelphiát szoktak ajánlani, szerintem alsóbb kategóriással is finom lesz)
15 dkg cukor
3 egész tojás
3 tojássárga
1 rúd vanília
1,5 ek citromlé
1 citrom reszelt héja (ez az eredetiben nem szerepel, de szerintem nagyon jót tesz neki)

a "mázhoz"
1,5 dl tejföl
1 ek cukor
1/2 vaníliarúd

Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A kekszet összetörjük (robotgépben, kézzel vagy sodrófával), az olvasztott vajjal összekeverjük, és a tortaforma aljába nyomkodjuk (én 20 centis, tehát kisebb tortaformát használtam, de lehet a nagyobbat is, ekkor rövidebb lesz a sütési idő). A tésztával bélelt tortaformát fél órára hűtőbe tesszük.

A krémhez a hozzávalókat összekeverjük, ez kész. Felteszünk forralni egy teáskannányi vizet (ezt tényleg hasznos most megtenni, hogy a sütés kezdetekor ne kelljen a forró vízre várni).

A tortaformába öntjük a krémet, és a tortaformát két réteg alufóliával alul bevonjuk (ez azért kell, hogy a vízfürdőben ne folyjon be a víz a formába). Egy magas peremű nagy tepsibe tesszük a tortaformát, és köré öntjük a felforrt vizet. Az egészet berakjuk a sütőbe és egy óra alatt majdnem készre sütjük. A mázhoz összekeverjük a hozzávalókat, és ha letelt az egy óra, a torta tetejére kenjük. Elvileg ez egy szép fehér felső réteget eredményez, ami nálam sajnos nem jött össze, de ezt betudom annak, hogy piaci tejfölt használtam, ami a boltinál jóval folyékonyabb. A mázzal együtt további 10 percig sütjük. Ha kész, kivesszük az alufóliával bélelt tortaformát a tepsiből, és rácson hagyjuk kihűlni.

Túrógombóc másképpen

8 dl tej
10 evőkanál búzadara
2 zacskó vaníliás cukor,
ebből egy kemény tejbegrízt főzünk, majd lehűtjük
1 kg túró
3 tojás
1 vaníliás cukor
3-4 evőkanál cukor, ezeket összekeverjük, majd a kihűlt tejbegrízt is hozzáadjuk.
Száraz teflon serpenyőben 5 ek. zsemlemorzsát pirítunk, és a gombóckákat ebbe hengergetjük bele, majd egy kivajazott jénaiba beletesszük.
A sütőbe csak addig tesszük, amíg egy kis kérget kap, de belül még laza marad.
Langyos vaníliás tejföllel meglocsoljuk, és porcukorral is megszórjuk.
A főzőiskolában sikere volt!

Fekete-fehér csokoládétorta

Nos, megkaptam a férjemtől a TINA Húsvét c. számát, aminek a borítólapján virított egy csodálatos torta. Mivel Fanni lányomnak 9-én volt a névnapja elhatároztam, hogy megcsinálom. Egy kis változtatást alkalmaztam, mivel nagyon szereti a marcipánt, én ezt tettem a közepébe.

18 dkg fehér csokoládé

450 g tejszín

2 tojássárgája

5 tojás

6 g zselatin

30 dkg étcsokoládé

12 dkg vaj

13 dkg cukor

só

8 dkg darált mandula

1 ek. kakaópor

8 dkg liszt

2 tk. sütőpor

6 ek. sárgabaracklekvár

a forma kikenéséhez margarin és liszt

A fehér csokoládét megolvasztjuk, a tejszínből 400 g-ot kemény habbá verünk. Vízfürdőben a 2 tojássárgáját 1 egész tojással együtt krémesre keverjük. Feloldjuk benne a zselatint, hozzáadjuk a folyékony fehér csokoládét és a hab felét, majd a hűtőben hagyjuk kissé megszilárdulni. Beleforgatjuk a többi habot is, majd még egy kicsit behűtjük.

Vízfürdőben a vajjal együtt megolvasztunk 15 dkg étcsokoládét. A maradék 4 tojást kikeverjük a cukorral és csipetnyi sóval. Belevegyítjük a megolvasztott étcsokoládét, beleforgatjuk a darált mandulával, a kakaóporral és a sütőporral elvegyített lisztet, majd margarinnal kikent, liszttel meghintett 26 cm-es, kapcsos tortaformába töltjük. Előmelegített sütőben, 175 fokon 25-30 percig sütjük. A tortalapot félbevágjuk, és az alsó lapot megkenjük a lekvárral, majd /én/ kinyújtottam karima nagyságúra a marcipánt, és rátettem , erre jött a teteje, majd bevontam a fehér csokoládés krémmel, és 2 órára behűtjük.

A félretett tejszínt felmelegítjük, és megolvasztjuk benne a maradék étcsokoládét, egy pici vajat. A langyosra hűlt mázat a tortára csorgatjuk úgy, hogy az oldalán hagyjuk lefolyni. Végül a tortát 1 órára a hűtőbe állítjuk, és tálalás előtt a közepére halmozunk egy kis mandulaforgácsot.

Án csokoládéforgács helyett, mandulát használtam, és a csokimázat egy fogpiszkálóval igyekeztem formázgatni. Mindenesetre nagyon finom lett, és szerintem látványnak sem utolsó!!!

Császármorzsa

Gyerekkorom ízvilágát (klasszikus, monarchiabéli) idézi a legutóbbi főzőiskolás mű. A korrekt megnevezés daramorzsa lenne, de Magyarországon a smarni (Kaiserschmarrn) ezt az ételt jelenti. Ausztriában a császármorzsát liszttel készítik, és minden valamire való etetőhelyen meg lehet kóstolni - és érdemes is, mert annyira finom! Elkészíteni is egyszerű Gyöngyi receptjével. Remek böjtös étel. Íme:

Hozzávalók:

10 dkg mazsola
5 dl tej
10 dkg kristálycukor
1 cs vaníliás cukor
20 dkg búzadara
4 tojás
2 ek olaj
só
porcukor vagy baracklekvár


A mazsolát beáztatjuk. A tejet 3 ek cukorral, a vaníliás cukorral és egy csipet sóval felforraljuk. Állandóan kevergetve apránként hozzáadjuk a grízt, kis lángon kevergetve megfőzzük, majd hagyjuk kihűlni.
A tojásokat kettéválasztjuk. A tojássárgákat hozzákeverjük a grízmasszához.
A tojásfehérjéből a maradék kristálycukorral kemény habot verünk, és ezt is a grízmasszához adjuk. A mazsolát kinyomkodjuk és lazán a masszába forgatjuk.
A sütőt 200 °C-ra előmelegítjük. Az olajat olyan serpenyőbe tesszük, amit a sütőbe is be tudunk teni. Felforrósítjuk, beleöntjük a masszát, beletesszük a sütőbe és kb 10-15 percig sütjük. Villával szétdaraboljuk, majd visszatesszük sülni. Akkor kész, ha úgy néz ki, mint a képen.
Dédnagyanyám gázon, serpenyőben sütötte, úgy is lehet.
Porcukorral, baracklekvárral vagy bármilyen más öntettel kínáljuk.


A kis kukták: Laura és Blanka

Moszkauer

Hogy milyen alapon nevezik el a cukrászdák az adott süteményüket moszkauernek vagy florentinnek, erre sose fogok rájönni. Szerintem véletlenszerűen. Van, ahol a fehércsokis a florentin, a normál a moszkauer; de van, ahol más a választóvonal. Ahol meg csak az egyiket tartják, ott aztán meg pláne abszolút következetlen és kiismerhetetlen a névadás logikája. Mindenesetre szerintem a kettő egy és ugyanaz. Én Stahl "legeslegjobb" moszkauer receptje alapján készítem, ő moszkauernek hívja, így nálunk moszkauer. Egyetlen változtatást ejtettem csak a dolgon: egy marék aszalt gyümölcsöt is beleszórok, mert így még finomabb. Kiváló recept a házilag készített cukrozott narancshéjunk elhasználására.

Hozzávalók (20-25 darabhoz)
10 dkg dió, mandula és mogyoró (összesen)
5 dkg cukrozott narancshéj
5 dkg vaj
5 ek tejszín
5 dkg cukor
3 dkg liszt
egy kis marék aszalt gyümölcs (mazsola, áfonya, barack, szilva, stb.), apróra vágva

a mártáshoz csoki (ét-, tej- vagy fehér, szívünk vágya szerint) és néhány dkg vaj

Elkészítés: A csonthéjasokat durvára daráljuk a turmixgépben, a cukrozott narancshéjat nagyon apróra, az aszalt gyümölcsöt félkörömnyi méretűre vágjuk (kisebb szemű mazsola maradhat egyben is). Egy láboskában alacsony lángon összeolvasztjuk a vajat, a tejszínt és a cukrot, majd ha egynemű a massza, akkor jöhet bele az összes többi, azaz a csonthéjas-keverék, a liszt, az aszalt gyümölcs és a cukrozott narancshéj. A masszát jól összekeverjük, és kész vagyunk. A massza talán kicsit folyékonynak tűnik, de ne rakjunk bele több lisztet - végül is vékony tallérkákat akarunk készíteni, nem gombócokat. Elég kis adagnak tűnik, de ne izguljunk - tömény édesség, ebből az adagból valóban kijön a 20-25 süti.

A tepsibe sütőpapírt rakunk, és csapott evőkanálnyi mennyiségeket pakolunk a papírra egymástól legalább 5 centire. A massza kicsit szétfolyik, de ha nem tenné, akkor egy bevizezett kanál hátával szét is lapítjuk kb. 1 centi vastagságúra. A 175 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt megsütjük őket (figyeljünk rájuk, vékonyak és hamar megégnek!).

A csokizáshoz a csokit és a vajat egy tálkában a mikró közepes fokozatán óvatosan, egyszer-kétszer kivéve és megkeverve összeolvasztjuk. Ha meghűltek a sütik, az olvadt csokiba mártjuk őket, vagy (ami nekem még jobban bejött) egy kanállal olvadt csokit kenegetünk az egyik oldalukra. Ha a csokimáz megdermedt, ehetjük őket.

Gyümölcsös gríz

A tegnapi ebédhez feltétlenül kellett egy kis desszertet csinálnom. Ez a finom, és könnyen elkészíthető édesség jutott az eszembe. Remélem nektek is ízleni fog!

1 liter tej,

27 dkg búzadara, együtt főzzük öt percig, majd lehúzva a tűzhelyről hozzáadunk 4 tojássárgáját,

beleteszünk 15 dkg porcukrot és 10 dkg vajat, és ismét nagyon jól elkeverjük. Ellenőrizzük az állagát. Bármilyen gyümölcsöt adhatunk hozzá, én őszibarack-befőttet használtam.

Egy hidegvízzel kiöblitett formába belerétegezzük, és egy órát hagyjuk hűlni, majd a hűtőszekrénybe tesszük legalább 6 órára. Ezt a remek dizájnt csokipöttyök és fogpiszkáló segítségével értem el. Ha ki akarod venni a formából várj egy kicsit, mert könnyen beleragadhat.

Erdei-gyümölcsös, tejszínes joghurtkrém, Blanka módra

A Főzőiskolában megint mozgalmas napunk volt. A képen Blanka látható ezzel a csodálatos joghurtkrémmel, mely a következőkből áll:

300 gr fagasztott erdei gyümölcs

2 nagy doboz natur jogurt

2 dl habtejszín

1 dl kifacsart narancslé

1 csomag zselatin

3-4 evőkanál cukor

1 dl víz

A fagyasztott gyümölcsből néhány szemet félretettünk a díszítéshez, és a többi gyümölcsöt /természetesen már felengedve/ megturmixoltuk, 2 edényt használunk, az egyikbe a gyümölcsmassza, ehhez hozzáöntjük az egyik joghurtot, és 2 ek. cukrot, a másikba a sima fehér joghurtot 2 ek. cukrot, a zselatin 1 dl vizzel kikeverjük, egy pici állni hagyjuk, majd langyosítjuk, amikor elolvadt, fele-fele a tálakba kerül. Felverjük a habtejszínt /Hulala növényi/, majd belekeverjük óvatosan a fehér joghurthoz, a gyümölcsöshöz hozzáöntjük még a narancslevet. Egy jénaiba rétegezzük, előszőr a gyümölcsöset, rá a fehéret, majd megint a gyümis, és a fehér.

Egy villával össze-vissza húzkodjuk, hogy ilyen csikoska legyen, majd a félretett gyümölccsel díszítjük. Nagy-nagyon üde, és finom volt!

Gülüszemű vérescsiga-torta

Elismerem, a "vérescsiga" egy kicsit gusztustalanul hangzik. A gülüszem nem kevésbé. Munkahelyi kollektívánkban viszont ennek a motívumnak hosszú története volt, ami végül ennek a tortának a megszületéséhez vezetett. Könnyen elképzelhető, hogy brutálisabb lelkű gyerekeknek is nagyon bejön :)

Réges-régen egy joghurtos-borzselés tortát készítettünk az aktuális születésnapos munkatársunk szülinapjára, aminek a felülete fehér alapon a borzselétől vörösen márványozott volt. A kollektíva férfitagjai (miközben lelkesen lapátolták befele) azon filóztak, hogy jó ez a torta, jó ez a torta, csak ne nézne ki úgy, mint amit megmászott egy véres csiga... Na köszönjük szépen, ez a hála a sütés-főzésért. Kolléganőmmel ezért egyszer úgy döntöttünk, nemes bosszút állunk és TÉNYLEG készítünk egyszer egy véres csigás tortát Viktor kollégám szülinapjára. És lőn.

Recept - csakúgy, mint a cipőtortánál - nincs, annyira egyszerű. Ahogy látszik, egy piskótatekercs a háza, és formára vágott piskóta a teste. A szemei nyalókából készültek, csokipöttyel a közepén. A "véresség" fokozására egy komolyabb adag eperlekvárt csorgattunk a csiga testére, ami a szájából is kicsordul. A kegyetlen látvány önmagáért beszél:)

Túrórudi-golyók

Túrórudi-golyócskák, kizárólag túróból - keksz és minden egyéb töltelékanyag nélkül.

Nem egy különleges recept, és annyira egyszerű, hogy szinte nem is recept. Több helyen találkoztam már vele, és egyben az összes verzió hasonlított: kekszet tartalmazott. De ha igazán jó túrót kapunk (ez tapasztalataim szerint sajnos kizárólag a piaci, házi túrót jelenti - én még egyetlen készen gyártott márkát sem találtam, ami ezt akár csak meg is közelítené), akkor teljesen felesleges azt bármi mással elrontani. Akkor marad a 100% ízletes, dús, krémes túró, csokiba forgatva. Nagyon finom, nagyon gyors. Kiváló túró hiányában válasszunk más receptet. :(

Úgy készül, hogy 30 dkg nagyon jó minőségű túrót fél rúd vanília kikapart magjával, egy citrom héjával és ízlés szerint kevés levével, valamint ízlés szerinti mennyiségű (3-5 ek) cukorral alaposan összekeverjük. 2 cm átmérőjű golyókat formázunk belőle (a kezünket néha megvizezzük közben), és csokidarába, csokiforgácsba, olvasztott csokiba vagy egyszerűen kakaóporba forgatjuk.

Vodkanarancs-kehely

Sportolás közben kiválóan lehet ételekről gondolkodni. A bicepsz-szálkásítás vagy a futás nem foglalja le annyira az ember intellektusát, hogy más ne férne még mellé, ráadásul a sport valahogy arra készteti az embert, hogy viszonylag egészséges kajákon törje a fejét - különben minek ugye a sok küzdés meg izzadás :)

Ennek a vodkanarancs-kehelynek a gondolata egy kétórás step-órán született meg, a közelgő Valentin-nap és a kalóriaszegény főzés által ihletve. Az egész olyan, mint egy könnyű, narancsos-vaníliás joghurttal rétegezett tiramisu. Az ünnep miatt karamell-szíveket biggyesztettem giccsnek a tetejére.

Hozzávalók (2 bőséges vagy 4 szolid adaghoz):
8 db babapiskóta
2 nagyobb narancs
1 citrom
3 ek méz
4 ek vodka

A krémhez:
2 tojás sárgája
1 púpos ek cukor (ideális esetben vaníliás)
1/2 rúd vanília
1 csapott ek finomliszt
1,5 dl tej
2 dl krémes, jó minőségű joghurt (pl. Cserpes vagy Danone Aktívia)

A 2 narancs és a citrom héját egy kis lábosba reszeljük. A narancsokat a lábos felett kifilézzük, a filéket félretesszük. A filézés során a lábosba csöpögött narancsléhez hozzáadjuk a citrom levét, a vodkát, a mézet, és ha nincs legalább 1,2 dl az egész, akkor annyi narancslevet, amennyi ehhez szükséges. Az egészből kb. 10 perc alatt takaréklángon szirupot főzünk.

A krémhez a tejet felmelegítjük a vanília kikapart magjaival és a hüvelyével, langyosra hűtjük, a vaníliadarabot kidobjuk belőle. A tojássárgákat kikeverjük a cukorral és a liszttel, hozzáadjuk a tejhez és néhány perc alatt, folyamatosan kevergetve viszonylag sűrű krémet főzünk belőle. Ha kihűlt, hozzáadjuk a joghurtot és a szirupból 5 ek-nyit.

Jön az összeállítás: A babapiskótákat néhány pillanatra a szirupba mártjuk, majd a krémmel és a filézett narancsdarabokkal együtt tálkákba rétegezzük. A tetejére narancsfiléket és karamellszívet tehetünk - ez utóbbi úgy készült, hogy sütőpapírra formára szórt cukrot terítettem (a tésztakiszúró formák erre tökéletesek), majd a sütőben közepes lángon kb. 12-15 perc alatt karamellizáltam. Az összeállított kelyhet néhány órára hidegre tesszük, aztán fogyasztjuk.

Házi krémes

A krémes valahogy az a sütemény, amit ritkán készítünk otthon. Inkább elmegyünk a cukrászdába érte, vagy leemeljük becsomagoltan a szupermarket polcáról (ez utóbbit inkább ne tegyük, eszméletlen, mi minden van benne. Csak egyszer olvassátok el a címkét, egy életre elmegy tőle a kedvetek). Pedig ha kész tésztából sütjük, akkor lényegében csak egy vaníliakrémet kell készítenünk, és slussz - nem több munka, mint egy madártej. És isteni, isteni. Lágy vaníliakrém, ropogós levelestészta, tejszínhab...:). Anyukám kedvence, az ő szülinapjára készítettem a képen látható darabot.

Mivel a krémes viszonylag kevés hozzávalóból készül és a vanília íze domináns benne, így az abszolút kötelező hozzávaló (a vanillincukor tényleg felejtős - akkor inkább a cukrászda). Én a vaníliát innen szerzem be, sokkal illatosabb, nagyobb és ráadásul olcsóbb, mint a Kotányi és a boltokban kapható egyéb fajták. Ha valaki úgy gondolja, hogy rendel tőlük, de túl nagynak találja a mennyiséget (hamar elfogy ám...), szóljon bátran, betársulok.

Hozzávalók:
a vaníliakrémhez
1 rúd vanília
4 dl tej
4 tojás
4 ek cukor (ideális esetben házilag készített vaníliás cukor, de sima is jó)
1 ek liszt
4 lap zselatin

a süteményhez
1/2 csomag kész levelestészta
5 dl tejszín
10 dkg porcukor

Elkészítés: A vaníliarudat kettévágjuk, késsel kikaparjuk a magocskáit, és a magokat, valamint az üres hüvelyt belerakjuk a tejbe. A vaníliás tejet felforraljuk, majd langyosra hűtjük. Ha langyosra hűlt, a vaníliahüvelyt kidobjuk belőle (én kicsit elmosva kristálycukorba szoktam rakni, néhány nap alatt szuper vaníliás cukrunk lesz). Közben a levelestésztát 2-3 mm vastagra nyújtjuk, és 200 fokos sütőben kb. 20 perc alatt aranybarnára sütjük. Ha kihűlt, egyenlően kettévágjuk. A zselatinlapokat egy kis tálkában hideg vízbe áztatjuk.

A tojások sárgáját és fehérjét kettéválasztjuk, a sárgáját a cukorral kicsit kikeverjük, hozzákeverünk egy evőkanál lisztet. Néhány evőkanálnyi vaníliás tejet adunk hozzá, majd az egészet hozzáöntjük a langyos vaníliás tejhez. Folyamatos kevergetés mellett néhány perc alatt sűrű krémet főzünk belőle. Lehúzzuk a tűzről, és azonnal, még forrón hozzáadjuk a kinyomkodott zselatinlapokat, és jól elkeverjük. A tojásfehérjékből közben kemény habot verünk, és apránként, óvatosan hozzákeverjük a még mindig forró vaníliás krémhez. A krémet hűlni hagyjuk.

Jön a süti összeállítása: Megpróbáljuk eltalálni azt az időpillanatot, amikor a krém még nem teljesen kemény, de már jól tartja a formáját. Erre azért van szükség, mert szögletes kapcsos tortaforma nincs (vagyis van, de nekem nincs, és egy átlagos háztartásban sem jellemző), azaz a tortaforma nem fogja megtartani a krémet. Szóval, a tésztalapok egyikére elkezdjük ráhalmozni a megkötőben levő vaníliás krémet. Addig ügyeskedünk, amíg az egészet nagyjából egyenletesen rápakoltuk a tésztára. Ekkor kemény habot verünk a tejszínből a porcukor hozzáadásával (ha félősek vagyunk, mehet hozzá egy csomag habfixáló is). A tejszínt rásimítjuk a krémre, majd jön a másik tésztalap. A tetejét porcukorral megszórjuk, és némi pihentetés után nagyon éles késsel már szeletelhetjük is.

Foszlós kalács

Gyöngyivel készítettük ezeket a kalácsokat. Könnyűek és nem túl édesek. Mondanom sem kell talán, hogy nagy sikert arattak. És még a készítését is nagyon élveztük!


Hozzávalók:

50 dkg liszt
2 dkg élesztő
kb 2 dl tej
1 tojás
1 tojássárgája
10 dkg cukor
1 kk só
5 dkg puha margarin

Az élesztőt kb fél deci langyos tejben kis cukorral felfuttatjuk. A liszttel, az egész tojással és a többi hozzávalóval jó erősen összegyúrjuk, hogy a tészta elváljon az edény falától. Tetejét megszórjuk liszttel, lefedjük konyharuhával, majd langyos, nem huzatos helyen duplájára kelesztjük. Lisztezett deszkára tesszük, három darabra osztjuk. Ezekből egy-egy hurkát sodrunk, majd szépen összefonjuk őket. Fonás közben a hurkákon egyet csavarunk befelé (a képen is látszik), hogy jól feljöjjön a kalácsunk. Igyekezzünk szorosan fonni.




Kalácsunkat sütőpapírral kibélelt tepsibe rakjuk, megkenjük tejes tojássárgájával, majd még egyszer a duplájára kelesztjük. 180°C-on kb 30 perc alatt készre sütjük. Tűszúrással teszteljük, hogy megsült-e már.

Túrós kókuszgolyó

Ha már a golyóknál tartunk, Gyöngyi főzőiskolájában gyúrtuk pénteken Blankával közösen ezeket a finomságokat. Gyorsan kész, finom, és még akár egészségesnek is mondható túrótartalma miatt. Aki kedveli a Raffaello golyókat, ezt is szeretni fogja.

Hozzávalók:

kb 25 dkg kókuszreszelék
25 dkg túró
20 dkg porcukor
1 cs vaníliás cukor

Összekeverjük, kicsit állni hagyjuk, majd hozzákeverünk 15-20 dkg kókuszreszeléket. Kis golyókat formázunk belőle, majd meghempergetjük a maradék kókuszreszelékben.

Citrusos-sütőtökös mézeskalácsgolyók

Advent, karácsony, mézeskalács. Énekes baráti társaságunkban, a "Singers-"-ben ráadásul évtizedes hagyomány a közös mézeskalács-sütés, így a sütemény valóban elmaradhatatlan része az előkészületeknek. Aztán vége az ünnepeknek, és az ember ott áll a karácsonyfáról leszedett, megszáradt, töménytelen mennyiségű mézeskaláccsal, és azon töpreng, mi a manót kezdjen vele.

Az alábbi gyümölcsös, egészséges apróságot a hegyekben álló maradék, másrészt a sárgarépás sütigolyó ihlette. Szerintem a sok citrustól friss, üde, a mézeskalácstól és a sütőtöktől pedig épp kellően mély ízű, finoman fűszeres, isteni édesség. Ha a végén - mint az előtérben levő golyócskát - klementinszeletekkel is megtöltjük, még zamatosabb lesz. A gyümölcsös-egészséges nass léleknyugtató hatásáról már nem is beszélve:).

A receptje kissé hozzávetőleges, mert nagyban függ a rendelkezésre álló mézeskalács ízétől és állagától. Az alábbiakban azokat a mennyiségeket adom meg, amikkel én készítettem.

Hozzávalók:
15-20 dkg mézeskalács, durvára darálva
60 dkg sütőtök (nyersen mérve)
1 citrom
2 közepes méretű narancs

1/4 teáskanál őrölt fahéj

a hempergetéshez durvára őrölt mandula
a tálaláshoz esetleg néhány apró klementin

Elkészítés: A sütőtököt négybe vágjuk, megtisztítjuk, és fűszerezés nélkül a szokásos módon puhára sütjük a sütőben. Amikor langyosra hűlt, kivájjuk a megsült belsejét, és egy nagy tálba tesszük. Hozzáadjuk mindhárom citrus reszelt héját, valamint a citrom és az egyik narancs levét. A másik, megkopasztott narancsot meghámozzuk, apróra vágjuk a húsát és azt is a sütőtökhöz adjuk. Kell ennyi citrus hozzá, hogy üde, frissítő legyen az íze. Hozzáadunk annyi mézeskalács-darálékot, hogy formázható masszát kapjunk, és ízlés szerint fahéjjal ízesítjük. (Ha a mézeskalács nem volt elég fűszeres vagy édes, akkor lehetséges tovább édesíteni mézzel vagy további fűszerekkel: szegfűszeggel, borssal, ánizzsal, vaníliával, ahogy ízlésünk diktálja).

A kész masszát néhány percig pihentetjük, majd 3-5 centi átmérőjű golyócskákat formázunk belőle. A golyócskákat durvára őrölt mandulába forgatjuk - nagyon jól megy a süti ízvilágához és a télies hangulathoz is. Ha ki akarunk tenni magunkért (netán tarkítani, színesíteni szeretnénk az alkotást:) ), egy-egy golyóbist hempergetés után kettévághatunk és a golyókkal azonos nagyságú klementinből vágott szeletekkel kis szendvicsekké varázsolhatjuk.

Alagút a Fekete-erdőhöz

Georgina (Gyöngyi) ezzel a finom sütivel lepte meg tegnap főzőiskolája tanulóit. Nagy sikere volt!

Hozzávalók a tésztához:

6 tojás
6 dkg vaj
6 dkg liszt
1 tk sütőpor
6 dkg cukor
2 ek kakaópor

Hozzávalók a töltelékhez:

meggybefőtt kb egy fél üveg
3-4 dl tejszínhab
1 csomag vaníliás cukor
fél cs vaníliás grízpuding (Dr Oetker), hozzá tej
1 cs habfixáló

Cukorszirup:

1.2 dl víz
2 ek cukor
rum vagy rumaroma

A tojássárgájákat a cukorral habosra keverjük, ehhez adjuk a vajat, majd a liszttel elkevert sütőport és a kakaóport. Legvégül jöhet a tojáshab. Kivajazott őzgerincformába töltjük, majd 160° C-on 25-30 percet sütjük. Ezalatt elkészítjük a pudingot. Ha lehűlt a tészta, három részre vágjuk.Az első réteget meglocsoljuk a cukorsziruppal, megkenjük a krémmel, majd erre lecsöpögtetett meggyet teszünk. Mehet rá a következő lap, krém és így tovább. A maradék krémmel kívülről megkenjük, egy sor meggyel díszítjük, és megszórjuk csokireszelékkel.


Ili az alagúttal

Alfajores

Argentin specialitás. Először tavasszal kóstoltuk egy nemzetközi gasztrofesztiválon, majd Balázs készítette el még a nyáron szülinapi ajándéknak. Nem mondhatom, hogy ripsz-ropsz elkészült, viszont a végeredményt családi Dél-Amerika szakértőnk, Katy tesztelte, és azt mondta, hogy teljesen olyan, mint amilyet otthon evett :)).

50 db alfajores elkészítéséhez hozzávalók:

200 gr liszt
300 gr kukoricakeményítő
1/2 kiskanál szódabikarbóna
2 púpozott kiskanál sütőpor
200 gr vaj
150 gr cukor
3 tojás sárgája
1 kiskanál citromreszelék (vagy vanília esszencia)
dulce de leche

A száraz hozzávalókat leszitáljuk. A vajat a cukorral egy tálban felverjük, majd egyenként - jól elkeverve - hozzáadjuk a tojás sárgákat, és egy kevés likőrt. Apránként hozzákeverjük a leszitált hozzávalókat is, valamint a reszelt citromhéjat, és jól eldolgozzuk.

Ha esetleg a tészta túl száraz lenne, adjunk hozza tejet (pontos mennyiség nem ismert), a lényeg hogy olyan állagú legyen, melyet aztán jól ki lehet nyújtani 1/2 cm vastagságúra. 4 cm-es karikákat vágunk ki, és sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük (de semmiképpen nem kivajazott tepsibe), majd 170 fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig sütjük. A lényeg, hogy ne változzon meg a tészta színe, esetleg a széle egy kicsit.

Az elkészült korongokat dulce de leche-vel összeragasztjuk (karamellkrém, spanyolajkú országokban kapható. Süteményekhez használható elsősorban, Madridban például Dulce de leche cheese cake-et ettünk, amit majd ki szeretnénk próbálni valamikor, mert nagyon finom volt! Ha szeretnél ilyet rendelni, szóljál nekünk!)
További dél-amerikai recepteket találhatnak a spanyolul értők itt

Vaníliakrémmel töltött muffin

A főzősuliban tegnap készült a fenti remekmű. Tésztája olyan, mint a piskóta, íze isteni, és mindez elkészül egy órán belül!

Hozzávalók a tésztához:

3 tojás
15 dkg vaj vagy margarin
17 dkg cukor
1 cs vaníliás cukor
15 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor

a töltelékhez:

0.5 l tej
1-2 evőkanál cukor
1 pudingpor

A pudingot állandó keverés mellett felfőzzük, majd hagyjuk kihűlni. Ezalatt a vajat a cukorral felhabosítjuk (legcélszerűbb gépi habverővel), hozzáadjuk a tojásokat, a lisztet, a sütőport és a vaníliás cukrot, és mindezt a géppel alaposan összekeverjük . A muffinsütőt olvasztott vajjal kikenjük vagy muffinpapírral kibéleljük. Ebbe teszünk 1 evőkanál tésztát, közepébe bemélyedést csinálunk, 1 teáskanál pudingot majd arra még egy ek. tésztát teszünk. A tésztának nem kell a pudingot befednie, sütés közben úgyis szétterül és helyére kerül a töltelék (én se nagyon akartam elhinni, de tényleg így van). 180 °C-on 20-25 percet sütjük. Fogyaszthatjuk magában vagy valamilyen édes szósszal (a képen eperszósszal leöntve láthatjátok).

Máglyarakás

Beiratkoztam egy főzőiskolába. Blanka keresztlányom, aki már régebben jár ide, olyan ízletes, saját készítésű finomságokat hozott a karácsonyi bulikba, hogy az iskolának ennél jobb reklám már nem is kellett. Egy iskola tankonyhájában várja Gyöngyi (néni) a hét minden napján a főzni vágyó gyerekeket és felnőtteket. Most a máglyarakás is benne volt a tananyagban. Amit aztán nem mellesleg hazavihettünk, hogy egy pillanat alatt eltűnjön :)) És mindezek tetejében még jót is szórakoztunk. Gyöngyi további receptjeit, valamint információkat a suliról itt találsz, meg még itt, sőt itt is .
A képen Blanka látható saját alkotásával.

Hozzávalók:

7 zsemle vagy egy nagyobb kalács
3 tojás
kb 3 dl tej
0.5 kg alma
15 dkg porcukor
10 dkg darált dió
1 evőkanál rum, vagy kevés rumaroma
1 csomag vaníliás cukor
őrölt fahéj
kevés citromlé
3 dkg vaj

Az 1-2 napos, szikkadt zsemléket ujjnyi szeletekre vágjuk. A tojássárgáját, a vaníliás cukrot és a tejet kézi habverővel összekeverjük. Ebbe forgatjuk bele a szeleteket, amiket a kivajazott tepsibe szép sorban berakunk. Az almát meghámozzuk, lereszeljük, kis citromlével meglocsoljuk, fahéjjal és rummal ízesítjük, majd a zsemlékre rétegezzük. Most jöhet a dióval összekevert cukor, majd még egy sor áztatott zsemle, majd a darabokra vágott vaj a zsemleszeletek tetejére. A sütőben közepes hőmérsékleten kb 15 percig sütjük, amíg a zsemleszeletek széle kicsit pirulni nem kezd. Ezalatt felverjük a tojásfehérjét, és 3 evőkanál porcukrot adagolunk hozzá fokozatosan. A habot a sütemény tetejére kenjük, majd alacsony hőfokon (50 és 100°C között) szárítjuk úgy, hogy a sütő ajtaját egy fakanállal kitámasztjuk. Akkor kész, ha kicsit megbarnul a teteje. Tuti siker!

Karácsonyi bonbonok

Volt ugye a narancsos-marcipános, az aszaltszilvás-fahéjas-marcipános, a gyömbéres csokis, a narancsos csokis, és a kisebbségnek mandulás csokis és bailey's-es csokis verzió. És még talán kávés, de ebben már nem vagyok olyan biztos. Remélem, felismertétek az ízeket.. :)

Na szóval, úgy tűnt, hogy az sk. bonbonoknak (pontosabban szaloncukroknak és trüffeleknek) elég nagy sikere volt. Mivel tényleg nagyon egyszerű elkészíteni, ezért közreadom mindkét receptet, és a végén egy csomó ízesítési ötletet. Persze perverzitás kérdése, hogy ki mennyire élvezi az ilyen kézműves munkát. Én így néztem ki készítés közben, és kiválóan szórakoztam - a megszállott jelzőt természetesen határozottan visszautasítom:).

A szaloncukorra és a trüffelre is rengeteg jó recept kering szerte a világban, így a neten is, én az alapokat trüffel esetén Stahl Judittól, szaloncukor esetén Dolce Vitától vettem.

TRÜFFEL

Hozzávalók:

20 dkg étcsoki (minél jobb, annál finomabb lesz a végeredmény - szerintem már a Boci és a Szerencsi is megfelelő, de ha lehet, igyekezzünk magas (65-70%) kakaótartalmú csokit használni)

3-5 deka vaj
1,5 dl tejszín
kakaópor a befedéshez

Elkészítés: A csokit és a vajat egy tálba tesszük, és tetszőleges módszerrel felolvasztjuk (ez lehet simán kis lángon tűzhelyen, gőz fölött tűzhelyen vagy mikróban, én a mikrós módszert kedvelem: 350 wattra állítva 1-2 percenként ellenőrizzük, hogy milyen állapotban van a csoki, és meg is keverjük minden alkalommal. Ha a nagyja már folyékony és forró, akkor a maradék még szilárd rész a keverés során felolvad). Az éppencsak felolvasztott csokihoz hozzáöntjük a tejszínt és a tetszőleges ízesítőket (ld. később). Szobahőmérsékletűre hűtjük, úgy, hogy még és már formázható legyen (hűtőhidegen szerintem túl kemény). Ha ez megvan, a masszából gombócokat formálunk és a kakaóporba (vagy az ízesítéstől függően egyéb bevonóanyagba) hempergetjük.

Ízesítési lehetőségek, ötletadónak:

kávés: alapmasszába 2 ek erős kávé, befedés pl. reszelt fehér csokival

gyömbéres: alapmasszába 1 ek reszelt friss gyömbér, befedés kakaóporral
mandulás: alapmasszába 2 ek mandulalikőr, befedés darált mandulával

epres-borsoshoz: alapmasszába 2 ek turmixolt epervelő, frissen őrölt rózsabors ízlés szerint, befedés pl reszelt tejcsokival

narancsoshoz: alapmasszába 2 narancs reszelt héja és 2 ek narancslé (esetleg nagyon apróra vágott cukrozott narancshéj), befedés kakaóporral

kókuszoshoz: alapmasszába 2 ek kókuszlikőr és 2 ek kókuszreszelék, befedés kókuszreszelékkel

SZALONCUKOR
Hozzávalók:
25 dkg darált mandula
15 dkg porcukor
néhány ek folyadék (pl. narancslé, mandulalikőr, víz, stb.)
20 dkg étcsoki

Elkészítés: A marcipán ugye nem más, mint darált mandula és porcukor keveréke, valamilyen folyadékkal összegyúrva. Ezért hát el is készítjük a házi marcipánunkat: egy tálban összekeverjük a darált mandulát a porcukorral. Ha egész mandulából készítjük (lehet hámozott vagy hámozatlan is, a különbség szerintem leginkább csak annyi, hogy a hámozott fehérebb marcipánt ad), alaposan daráljuk le, hogy minél finomabb állagú legyen. A porcukrot és a darált mandulát néhány ek. folyadékkal összegyúrjuk, hogy viszonylag lágy, de már formázható masszát kapjunk. A folyadék az ízesítéstől függően sok-sok minden lehet, ld. alább az ízesítési ötleteknél.

A masszából szaloncukrokat formázunk, és sorban leültetjük őket egy zsírpapírral fedett tálcára. Ha megvagyunk, az étcsokoládét - esetleg könnyítésként némi vaj, olaj vagy tejszín társaságában - megolvasztjuk, és a szaloncukrokat bevonjuk az olvasztott csokival. Nekem ez leginkább villával és a másik kezemmel szokott sikerülni. A szaloncukrok aljáról a bevonásnál kicsit húzzuk le a csokit, hogy ott vékonyabb rétegben legyen. Ha megvan a csokimáz, ültessük vissza a zsírpapírra, tetszés szerint díszítsük (a képen pl. narancshéjjal) és hagyjuk néhány órán át szikkadni.

Ízesítési lehetőségek, ötletadónak:

aszaltszilvás-fahéjashoz: marcipánmasszába 2 ek apróra vágott aszalt szilva, kb. fél kk őrölt fahéj, a marcipán összetartó folyadéka szilvapálinka

narancsoshoz: 2 ek nagyon apróra vágott cukrozott narancshéj, a folyadék narancslé

citromoshoz: 2 ek nagyon apróra vágott cukrozott citromhéj vagy 1 citrom reszelt héja, a folyadék narancslé

csokidaraboshoz: a marcipánmasszába 2 ek apróra tört csoki, a folyadék rum
áfonyáshoz: a masszába 2 ek apróra vágott aszalt áfonya, a folyadék bármilyen gyümölcspálinka vagy gyümölcslikőr.