Gülüszemű vérescsiga-torta

Elismerem, a "vérescsiga" egy kicsit gusztustalanul hangzik. A gülüszem nem kevésbé. Munkahelyi kollektívánkban viszont ennek a motívumnak hosszú története volt, ami végül ennek a tortának a megszületéséhez vezetett. Könnyen elképzelhető, hogy brutálisabb lelkű gyerekeknek is nagyon bejön :)

Réges-régen egy joghurtos-borzselés tortát készítettünk az aktuális születésnapos munkatársunk szülinapjára, aminek a felülete fehér alapon a borzselétől vörösen márványozott volt. A kollektíva férfitagjai (miközben lelkesen lapátolták befele) azon filóztak, hogy jó ez a torta, jó ez a torta, csak ne nézne ki úgy, mint amit megmászott egy véres csiga... Na köszönjük szépen, ez a hála a sütés-főzésért. Kolléganőmmel ezért egyszer úgy döntöttünk, nemes bosszút állunk és TÉNYLEG készítünk egyszer egy véres csigás tortát Viktor kollégám szülinapjára. És lőn.

Recept - csakúgy, mint a cipőtortánál - nincs, annyira egyszerű. Ahogy látszik, egy piskótatekercs a háza, és formára vágott piskóta a teste. A szemei nyalókából készültek, csokipöttyel a közepén. A "véresség" fokozására egy komolyabb adag eperlekvárt csorgattunk a csiga testére, ami a szájából is kicsordul. A kegyetlen látvány önmagáért beszél:)