Házi krémes

A krémes valahogy az a sütemény, amit ritkán készítünk otthon. Inkább elmegyünk a cukrászdába érte, vagy leemeljük becsomagoltan a szupermarket polcáról (ez utóbbit inkább ne tegyük, eszméletlen, mi minden van benne. Csak egyszer olvassátok el a címkét, egy életre elmegy tőle a kedvetek). Pedig ha kész tésztából sütjük, akkor lényegében csak egy vaníliakrémet kell készítenünk, és slussz - nem több munka, mint egy madártej. És isteni, isteni. Lágy vaníliakrém, ropogós levelestészta, tejszínhab...:). Anyukám kedvence, az ő szülinapjára készítettem a képen látható darabot.

Mivel a krémes viszonylag kevés hozzávalóból készül és a vanília íze domináns benne, így az abszolút kötelező hozzávaló (a vanillincukor tényleg felejtős - akkor inkább a cukrászda). Én a vaníliát innen szerzem be, sokkal illatosabb, nagyobb és ráadásul olcsóbb, mint a Kotányi és a boltokban kapható egyéb fajták. Ha valaki úgy gondolja, hogy rendel tőlük, de túl nagynak találja a mennyiséget (hamar elfogy ám...), szóljon bátran, betársulok.

Hozzávalók:
a vaníliakrémhez
1 rúd vanília
4 dl tej
4 tojás
4 ek cukor (ideális esetben házilag készített vaníliás cukor, de sima is jó)
1 ek liszt
4 lap zselatin

a süteményhez
1/2 csomag kész levelestészta
5 dl tejszín
10 dkg porcukor

Elkészítés: A vaníliarudat kettévágjuk, késsel kikaparjuk a magocskáit, és a magokat, valamint az üres hüvelyt belerakjuk a tejbe. A vaníliás tejet felforraljuk, majd langyosra hűtjük. Ha langyosra hűlt, a vaníliahüvelyt kidobjuk belőle (én kicsit elmosva kristálycukorba szoktam rakni, néhány nap alatt szuper vaníliás cukrunk lesz). Közben a levelestésztát 2-3 mm vastagra nyújtjuk, és 200 fokos sütőben kb. 20 perc alatt aranybarnára sütjük. Ha kihűlt, egyenlően kettévágjuk. A zselatinlapokat egy kis tálkában hideg vízbe áztatjuk.

A tojások sárgáját és fehérjét kettéválasztjuk, a sárgáját a cukorral kicsit kikeverjük, hozzákeverünk egy evőkanál lisztet. Néhány evőkanálnyi vaníliás tejet adunk hozzá, majd az egészet hozzáöntjük a langyos vaníliás tejhez. Folyamatos kevergetés mellett néhány perc alatt sűrű krémet főzünk belőle. Lehúzzuk a tűzről, és azonnal, még forrón hozzáadjuk a kinyomkodott zselatinlapokat, és jól elkeverjük. A tojásfehérjékből közben kemény habot verünk, és apránként, óvatosan hozzákeverjük a még mindig forró vaníliás krémhez. A krémet hűlni hagyjuk.

Jön a süti összeállítása: Megpróbáljuk eltalálni azt az időpillanatot, amikor a krém még nem teljesen kemény, de már jól tartja a formáját. Erre azért van szükség, mert szögletes kapcsos tortaforma nincs (vagyis van, de nekem nincs, és egy átlagos háztartásban sem jellemző), azaz a tortaforma nem fogja megtartani a krémet. Szóval, a tésztalapok egyikére elkezdjük ráhalmozni a megkötőben levő vaníliás krémet. Addig ügyeskedünk, amíg az egészet nagyjából egyenletesen rápakoltuk a tésztára. Ekkor kemény habot verünk a tejszínből a porcukor hozzáadásával (ha félősek vagyunk, mehet hozzá egy csomag habfixáló is). A tejszínt rásimítjuk a krémre, majd jön a másik tésztalap. A tetejét porcukorral megszórjuk, és némi pihentetés után nagyon éles késsel már szeletelhetjük is.