Ráksaláta

Nincs mese, ez luxuskaja. De pont emiatt kiváló sátoros ünnepekre, tengeriherkentyű-imádók szülinapjára vagy bármely egyéb kényeztetésre. Hogy mennyire finom, arról csak egy történet. Családi vendégségre készítettem, és Apukám (aki igazi magyar emberként a szalonna-kolbász-hagyma szentháromságban éli az életét) először tartózkodott: "Merj csak Anyádnak, onnan majd én is megkóstolom". Hát megkóstolta, aztán kért belőle. Aztán kért még egy adagot. És megváltozhatott a gasztro-világképe, mert még elmentében is ezt mondogatta: "hát hogy ez a rák milyen jó volt, hát én nem is gondoltam volna... " :)

Készíthetjük koktélrákból vagy tigrisgarnélából - mindenkit biztatok, hogy fizetésnapon egyszer próbálja ki ez utóbbit, a különbség óriási, az íz zseniális. Ha rózsaszín az alapanyag, az előfőzött, ekkor sütésre sincs szükség. Ha szürkés-fehér, akkor nyers, ekkor sütnünk kell. És ha a nyersen nincs fej és a hátán egy szürkés csík, akkor a garnélánk konyhakész, nem kell pucolni - ha mindezek megtalálhatók, akkor fej lecsap, szürkés csík kihúz, és már dolgozhatunk is vele.

Hozzávalók:
30-40 dkg garnéla (pénztárcától függően több vagy kevesebb)
néhány gerezd fokhagyma
2 ek száraz fehérbor vagy vermut
1 dl majonéz (ideális esetben házi, de elmegy a bolti is)
1 ek ketchup
4 ek tejszín
1 csokor petrezselyemzöld
só, bors
1 nagy csomag salátakeverék (nálam madárbegysaláta és jégsaláta vegyesen)

A fagyasztott garnélát felolvasztjuk, szükség szerint tisztítjuk, és ha nyers, megsütjük a következő módon. Egy serpenyőt maxigázon felhevítünk, egy ek olívaolajat öntünk bele, és 1-2 gerezd apróra vágott fokhagymát néhány pillanatig pirítunk rajta. Rádobunk annyi garnélát, hogy egymás mellett kényelmesen elférjenek a serpenyőben, ne legyenek összezsúfolva. 1-1 percig sütjük mindkét oldalán. Nagyon gyorsan kész van, és szuperlátványos, ahogy szürkésből pillanatok alatt átvált a színük rózsaszínre. Ekkor hozzáadunk 1 ek fehérbort vagy vermutot, ezzel is sütjük még további 2 percig. Ezzel meg is volnánk. Ha előfőzött rákkal dolgozunk, azt csak lecsepegtetjük.

Az öntethez a majonézet, ketchupot, tejszínt, 1 ek alkoholt összekeverjük 1-2 gerezd nagyon apróra vágott fokhagymával és a felaprított petrezselyemmel, ízlés szerint sózzuk-borsozzuk.

Összeállítjuk a salátát: a nagyobb darab rákok egy
részét ujjpercnyi darabokra vágjuk, néhány darabot egyben hagyunk. A rákot az öntettel összekeverjük, és ha úgy alakul, néhány órára nyugodtan magára hagyjuk (de nem feltétlenül szükséges). Tálaláskor összeforgatjuk a salátával, és ha olyanunk van, látványos formára rendezzük.

Tintahalas étel kreatúra

Párizsi tanulmányúton járó szerzőink (Szusika azaz Zsuzsa és Attila) küldik sok szeretettel az alábbi kompozíciót. Nézzétek, olvassátok, fogyasszátok!

Zsuzsa aszonta irjak valamit az alant abrazolt kajarol. Roviden. Ez talan nem fog menni, de lassuk!

Ugy kezdodik, hogy ha olcson akar az ember vasarolni akkor el kell menni a blvd d'Ivry-re ahol a DK azsiai boltok vannak. Vettunk itt egy csomo cuccost amit mar felzabaltunk, de arvalkodott meg egy adag olvadoban levo tintahalkar a hutoben. Ezt eloszor a vietnami baratnojenek akartuk megfozni, de aztan betegek lettek es nem jottek.

Valami nem trivialisat kellett kitalalni, mert polipot es kalmart mar foztem. A szokasos amde nagyonb finom olivaolajban-fokhagyma es kalmarfarok verzio igy kimerult. Valami sult ropogos citromos dolgot akartam. Egy jo citromos szoszt, de szoszokban rossz vagyok, egyszer mar rendesen meg kellene tanulni. Bonyolult kolloidkemiai labormunkarol van ugyanis szo. Aztan lassan osszeallt a dolog. Szeretek otthon talalt maradekokbol dolgozni, mert serkenti a kreativitast. A vegen majdnem olyan jo lett mint elkepzeltem. Bar az latszott rajta, hogy nem volt energiam utananezni az elkepzelt vajas-citromos martasnak. Zsuzsa kitalalta, hogy keszitsuk puliszkaval vagy a manapsag elterjedo uber-fancy es jobban chargeolhato megnevezessel polentaval (ohh!).

Szoval, eloszor sok fokhagyma erosen sutve olajban, hogy ne legyen nagyon dominans az ize, bele egy kis DK azsiai ertelemben vett citromfu (ami a frigoban fonnyadozott mar egy ideje). Aztan erre ra a szepia, fedo alatt amig a levet ki nem endegte. Ebben puhult egy kicsit majd a levet leszedtem, hogy az elozo napi csoben sult kacsa alol kimentett level osszekeverjem es ezzel engedjem fel a vajon piritott lisztet (egyfajta fehermartas kiserlet). Ebbe ment meg egy kis bors es vaj es citromle a martasok osszes babras technologiai lepesevel (ovatos kavargatas ossze ne alljon, mindez gagyi villanyplatnin). A vegen meg surubb volt a kelletenel, de akadt egy kis creme fraiche (atmenet a tejszin es tejfol kozott). Az ontet igy kesz volt. Vissza a szepiahoz. Levetol megfosztva keszen allt egy kis lesutesre. Ezt megtettem, majd irany a grillsuto hadd piruljon a teteje. Amig ez zajlott jott az ornament es iztuske kiserlet. Elozo nap gyufaszalra vagott fiss gyombert becukroztam es ezt a most atcukrosodott gyombert a szirup leontese utan olajban ropogosra sutottem, majd szalvetan leitattam. Kozben Zs megcsinalta a puliszkat, kapott o is egy kicsit a szepia levebol es a gyomber szirupja is belement.

Olvashattok még róluk itt. Nagyon érdemes! Párizsi kalandok és még sok más izgalmas...

Orosz töltött tojás

Kezdetben volt a kaviár, még Balázs szentpétervári útjáról. Aztán jött egy születésnap, és drága férjuram nekiállt receptet keresni a neten, hogy mit is lehetne ezzel kezdeni. A végeredmény nemcsak szép volt, hanem igen ízletes is. Az ünnepelt mindenesetre teljesen meg volt hatódva ettől a gasztronómiai teljesítménytől.

Hozzávalók 4 főre:

6 db tojás
1 ek (lehetőleg) dijoni mustár
füstölt lazac
vörös és fekete kaviár
rozmaring (lehetőleg friss)
olívaolaj

A tojásokat keményre főzzük, majd félbevágjuk. A rozmaringlevelet felaprítjuk. A füstölt lazacot felvágjuk darabkákra, a maradékot díszítésre felhasználhatjuk. A tojássárgáját kikaparjuk, összetörjük, majd összekeverjük a mustárral, a lazacdarabkákkal, a rozmaringgal és néhány csepp olivaolajjal. A masszát visszatöltjük a félbevágott tojásfehérjékbe, a töltelék tetejét félig fekete, félig vörös kaviárral bevonjuk.

A receptet lehet variálni, mi például nem jutottunk friss rozmaringhoz, és helyette citromfüvet használtunk - ami ízben nem nagyon hasonlít hozzá, de így is nagyon finom volt.

A háttérben a másik előételt csodálhatjátok meg, ez szintén Balázs alkotása. Pármai típusú sonkát kapribogyóval és olajos szárított paradicsommal töltött meg. Nem nagyon olcsó, de annál különlegesebb!