Pácolt gyömbér

Nagyon jópofa dolog, hogy minimális munkával ilyen egzotikus és finom kísérőételt lehet előállítani. Az eredmény pontosan olyan, mint a szusibárokban felszolgált pácolt gyömbér, és persze attól, hogy házilag készítettük, csak még finomabb. Japánban a pácolt gyömbért egyébként állítólag nemcsak szusi mellé, hanem önmagában kis mennyiségben leheletfrissítőként is fogyasztják. Emi Kazuko: Könnyű szusi c. könyve alapján.

Hozzávalók:
10 dkg hámozott gyömbér
1 tk só
1/4 csésze rizsecet
1,5 ek cukor
4 ek víz

Elkészítés: A gyömbért bedörzsöljük a sóval, és egy éjszakán keresztül állni hagyjuk. Másnap reggel papírtörlővel megtörölgetjük. A rizsecetet addig keverjük a cukorral és a vízzel, míg a cukor fel nem oldódik - ez lesz a páclé. Egy karcsúbb üvegbe töltjük a páclevet, belerakjuk a gyömbérdarabokat, és ha nem fedi be őket teljesen a páclé, akkor még készítünk belőle egy keveset. A gyömbért fogyasztás előtt legalább egy hétig pácoljuk, amíg a páclé kicsit rózsaszínűvé válik. Ezt követően kész van, felhasználhatjuk. A hűtőben állítólag hónapokig eláll.

Lestyános tökfőzelék

Eszter (mármint az I. számú) saját bevallása szerint azért is hozta létre ezt a kis közösségi blogot, hogy olyan, egyébként teljesen hétköznapi recepteket is leírjunk, amit vélhetőleg a hagyományostól eltérően készítünk. Ez egy ilyen recept lesz, egy véletlenségből nagyon jól sikerült fűszerezésű főzelék receptje.


Mi jut legelőször eszetekbe a lestyánról? Persze hogy Katka.

Másodszorra pedig ugye-ugye
ez a szép fűszernövény:












Azt hiszem, elég kevesen használnak lestyánt, leginkább csak azok, akikre az erdélyi konyha valami miatt komolyabb hatást tett. Nagyon kellemes íze van, olyan "alapfűszer" íze, ami nagyon sok fogásba kiválóan belesimul. Én sokszor szinte petrezselyem helyett használom (mivel a lestyán a teraszon nől és így "szezonban" mindig akad, petrezselymet viszont vennem kell - így ha nem veszek, nincs). Anyukám pl. a rántott húst zöldfűszeres tejben vagy tejszínben szokta puhítani sütés előtt, és szerintem a legfinomabb előpácoló zöldfűszer a lestyán.

No szóval, a lestyános tökfőzeléket az alábbiak szerint készítettem:

2 ek (liba)zsírt egy lábosban megolvasztunk, egy fej apróra vágott hagymát megfonnyasztunk rajta. Ha már "üveges", egy fél zöldpaprikát és egy közepes paradicsomot felvágunk és néhány percig pirítjuk a hagymával együtt. Kb. 3 centi kolbászt felkarikázunk vagy apróra vágunk, és azt is hozzáadjuk (ez nagyot dob az ízén). Egy közepes tököt lereszelünk (én nem szoktam sózni és kinyomkodni), és hozzáadjuk a lecsós alaphoz. Kb. 3 percig néha megkeverve pirítjuk, majd ízlés szerint 3-5 dl vízzel felöntjük, és fűszerezzük: sóval, borssal, kb. egy ek. gulyáskrémmel, egy kk. pirospaprikával, egy marék apróra vágott lestyánnal, némi szárított kaporral és friss petrezselyemmel. (Ez utóbbiak elhagyhatók, de ez a három zöldfűszer, a domináns lestyán, és mellette a kevés kapor és petrezselyem nagyon szuper ízhatást ad). Negyedórán keresztül közepes lángon fedő alatt főzzük, majd behabarjuk 3 dl tejföl és másfél ek liszt keverékével. A habarás után felforraljuk, és akár hidegen, akár melegen megehetjük. Én hidegen szeretem.

A főzelék nem egy túl fotogén műfaj, és tökfőzeléket úgyis mindenki látott már, de a rend kedvéért egy képet azért ideteszünk róla:

Zsályás-sonkás lepénykék

Íme egy következő variáció a nagy szerelmemre, a quiche-re. Abszolút zseniális uzsonnának és sörkorcsolyának, és persze nagyon finom. Kisüthető volna egy nagy lepényként, de így, egyszemélyes adagokban az igazi partikajának - és további lehetőségeket nyit a muffin- és minimuffin-tepsi használatára. Stahl recept.

A recept előtt, csak a miheztartás végett, így néz ki a zsálya (már amennyire ebből a képből látszik...:)

Hozzávalók:

A tésztához:

25 dkg liszt

12,5 dkg jéghideg, apró kockákra vágott vaj

1 tojássárgája (ha nagyon nem tudjuk felhasználni a fehérjét, akkor elhagyható

néhány ek jéghideg víz

A töltelékhez:

20 dkg főtt füstölt sonka (vagy maradék sülthús)

1 ek szárított, morzsolt zsálya, vagy 3 ek aprított friss zsálya

2 gerezd fokhagyma

10 dkg parmezán

3 tojás

2,5 dl tejszín

Elkészítés:

A tészta hozzávalóiból a "szokásos módon" tésztát gyúrunk, legalább félórát lefóliázva pihentetjük a hűtőben, majd 3-4 mm vékonyan beleügyeskedjük a muffintepsi formáiba (nekem az a módszer szokott leginkább sikerülni, hogy a hurka alakú tésztából korongokat vágok, és ezeket az ujjaimmal addig lapítgatom, amíg a formát be nem fedi. 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig elősütjük (én nem szoktam nehezéket tenni rá, mert sztem magától is megtartja a formáját).

A tészta elősütése alatt elkészítjük a tölteléket. A sonkát vagy sülthúst feldaraboljuk, és késes robotgépben jól összeaprítjuk. Egy nagy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a többi hozzávalót, és az egészet nagyjából homogénre keverjük.

A tölteléket beletöltjük a félig megsült tésztakosárkákba, és további kb. 15-20 perc alatt megsütjük.

Legutóbb nagy tömegnek készítettem, dupla mennyiséget, minimuffin-formában. Idegőrlő tevékenység volt.

India fűszerei

Julcsika és Gyiru himalájai útja után nálunk volt a fényképnézegetés, és erre - az út szellemében - egy indiai valamit készítettem. Azért írom, hogy "valamit", mert a neve a recept szerint ugyan "curry", tapasztalt túrázóink azonban közölték, hogy ennek semmi köze nincs az Indiában unos-untig evett curryhez, amiből már amúgy sem tudnának egy falatot sem lenyelni. Lényeg a lényeg, az étel nagyon bejött a társaságnak, és - a recept nem-autentikusságát fényesen bizonyítva - túrázóink is lelkesen fogyasztották. A recept hamarosan érkezik.

Az indiai ételekhez viszont - a néhány általunk is használt mellett, mint a kömény vagy a koriandermag - egzotikus fűszerek tartoznak. Olyannyira, hogy egy külön bejegyzést szánok nekik. A Vámház körúti vásárcsarnok alatt, az Ázsia boltban bármelyikből beszerezhető bármilyen kiszerelésű változat, szóval a beszerzésük nagyon egyszerű.

Kardamom: A legnagyobb kedvencem, aromás, kábítóan illatos, isteni. A fenti fotón is ez látható két formában, a zöld hüvelyében, és hátul, a fekete kis magocskák (ezek vannak a zöld hüvelyekben). Ha az ember 2 hüvelyt beledob a rizs főzővizéhez, elég isteni lesz.



Kurkuma (angol neve: turmeric): Nagyon sárga, intenzív, enyhén kesernyés fűszer, a gyömbér rokona. Leginkább szárított formában jutunk hozzá. Ez színezi sárgára az indiai ételek zömét.



Görögszéna, édesköménymag (angol nevük: fenugreek, fennel): Na addig már az én megszállottságom sem terjed, hogy ilyesmit tartsak itthon néhány indiai kaja kedvéért, ezért ezeket a Julcsikáéktól kapott indiai fűszerkeverékkel helyettesítettem, amik a címkéjük szerint nagy mennyiségben tartalmazzák az adott fűszereket. De az Ázsia boltban ezek is gond nélkül beszerezhetők. Lelkes világvándorainknak köszönhetően ezek a fűszerkeverékek találhatók meg a háztartásomban: