Csokifelfújt

Brutál jó, brutál csokis. Igazából nem is valódi felfújt (nem túl légies, nem esik össze, emiatt eléggé háziasszonybarát is), hanem amolyan csokis tömör gyönyör. Aki torkos csütörtökön a Xo Bistroban csokifelfújtat evett, na az valami hasonló, csak ez jobb :)- de komolyan, az szerintem egy kicsit száraz volt, bár szintén nagyon fincsi. Ennek a verziónak pedig pont az a varázsa, hogy egy picurit korábban kivesszük a sütőből, mint hogy teljesen átsülne, így a belseje kicsit lágy és krémes marad. Ez a tutijó benne, szóval ne süssétek túl!

Stahl Judit csokifelfújt receptje alapján, változtatás nélkül, mert nincs rajta miért változtatni :)

Hozzávalók 4 adaghoz:

20 dkg étcsoki

5 dkg vaj

2 tojás

1 tojásfehérje

1 narancs

1 ek kakaópor (cukrozatlan)

10 dkg cukor

Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 190 fokra, kivajazunk 4 muffinformát / üveg sütőedénykét / hőálló bögrét, amire a háztartásunk kiterjed. A csokit mikróban vagy gőz fölött összeolvasztjuk a vajjal, és hagyjuk kihűlni. Eközben a tojásokat kettéválasztjuk, az összesen három fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. A sárgákat összekeverjük a cukorral, hozzáadjuk a kakaóport és a narancs lereszelt héját, és habosra keverjük.

Ezután szépen összeállítjuk a tésztát: a kihűlt vajas csokihoz hozzáadjuk a cukros-kakaós sárgáját, és óvatosan, több részletben hozzákeverjük a felvert fehérjét is. A cuccot kiporciózzuk a kivajazott sütőtálkákba, és ízlés szerint 10-15 perc alatt megsütjük őket - minél hamarabb vesszük ki a sütőből, annál krémesebb marad a belseje. (A képen egy inkább jól átsütött verzió látható, de ez most nem követendő példa!)

Húsvéti restancia - bárányborda joghurtos-bazsalikomos krumplipürével és zöldbabbal

Zsuzsi bejegyzésének hatására végre itt van a húsvéti menünk főfogása. Isteni, isteni, isteni...!!! Sokan nem szeretik a bárányt, mert "büdös birkaszaga" van. Hát igen, az a birka, aminek birkaszaga van. A bárány ellenben isteni finom. És persze tök drága, és húsvét előtt még drágább, és meg kell rendelni a piacon, ha biztosra akarunk menni. De egyszer van húsvét egy évben :)

Ez a recept (is) annyira egyszerű, hogy nem is érdemes szétszedni a leírást "hozzávalók"-ra és "elkészítés"-re. Szóval, így készültek:


A BÁRÁNY

A báránygerincet szétvágjuk a bordák mentén (ha voltunk olyan botor lények, hogy ezt nem tetettük meg a beszerzési forrásunkkal, akkor súlyos szívás elé nézünk. Ha nincs kisbaltánk otthon, akkor egy nagyobb késsel nagyjából bevágjuk a húst a csontig, majd a kést bent hagyjuk ott, ahol megakadt a csontnál, letesszük az asztalra vagy egyéb felületre, és egy nehezebb fadeszkával annyiszor ütünk rá, amíg a kés át nem viszi a csontot....).

Páclevet készítünk ízlés szerint, nálam ez olívaolaj, fokhagyma, rozmaring, bors és kakukkfű volt - sózni csak a sütés alatt sóztam. Egy-két órát pácoljuk, majd kivesszük a hűtőből és szobahőmérsékletűre felengedjük.

Egy száraz, nehéz vasserpenyőt nagy lángon felforrósítunk - a vasserpenyő a siker egyik titka, teflonserpenyővel inkább meg se próbáljuk, ahhoz túl drága az alapanyag -, és oldalanként 1-1 perc alatt megpirítunk rajta annyi bordát, amennyi kényelmesen ráfér. Ha a borda mindkét oldala megpirult, mérsékeljük a tüzet, néhány deka vajat dobunk a serpenyőbe és oldalanként kb. 3 perc alatt megsütjük a bordákat. Ha az egyik oldala megsült, megsózzuk és fordítjuk a másik oldalára - a másik oldalát akkor sózzuk, amikor kivesszük a serpenyőből a kész husit. Pár perces pihentetés után tálaljuk.


A JOGHURTOS-BAZSALIKOMOS KRUMPLIPÜRÉ

A krumplipürébe joghurtot és apróra vágott friss bazsalikomot keverünk :).

A krumplipüré hihetetlen jól variálható alaprecept. Az "alapot" általában úgy készítem, hogy az összepasszírozott főtt krumplihoz vajat, tejszínt, só-bors-szerecsendiót, esetleg egy tojást keverek. Ehhez mindenféle friss fűszert (lestyánt, kakukkfüvet, rozmaringot, ezeket vegyesen, vagy bármit, amihez kedvünk van), rukkolát, friss csírákat adhatunk, mind nagyon feldobja az alap-pürét.

A mostani verzióban tejszín helyett - házi készítésű, naná! - joghurt szerepel (annyi, amennyitől kellemes lesz az állaga), ízlés szerint egy picurka vajjal kiegészítve. Nekem olyan volt az ízlésem, hogy raktam bele vajat.


SERPENYŐBEN SÜTÖTT ZÖLDBAB

Ugyanabba a serpenyőbe, amiben a bárányt sütöttük, néhány evőkanálnyit kanalazunk a bárány páclevéből, felforrósítjuk, és a felengedett zöldbabot nagy lángon 10-15 perc alatt addig sütjük, amíg a külseje kicsit megbarnul. Só, bors, rozmaring (lehetőleg friss) megy rá, és rögtön tálaljuk. Kifejezetten elegáns, egyszerű, egészséges és nagyon jóízű köret.

Rumos golyók mókuska módra

Hozzávalók: 10 dkg darált dió
10 dkg reszelt csokoládé
10 dkg porcukor
2 kanál rum (esetleg rum aroma)

A hozzávalókat összegyúrjuk és vizes kézzel kis golyókat formázunk. Reszelt csokoládéban, kristálycukorban vagy színes süteménydíszítő reszelékben megforgatjuk. Gyerekek bulijába való, könnyen elkészíthető finomság.
Készítette és fényképezte: Orsi.

Magos zsömle és stangli

Hosszas küzdelem után megvan a kenyérsütés sikerének a titka: a sikér. Bioboltokban, nagyobb (na jó, szóval kifejezetten nagy) hipermarketekben kapható, fél kiló liszthez egy evőkanálnyit ajánl minden forrás, a liszt saját sikértartalmának kiegészítésére. És működik és MŰKÖDIK!

A következő egy félig rozsos, magokkal teli zsömle receptje, az e havi Magyar Konyhából, annyi változtatással, hogy sikért is tettem bele. Finom. Még Péter is egész lelkesen megette, holott ő, mikor anno életemben először barna kenyeret tálaltam neki, érdeklődve megkérdezte, hogy vajon háború van-e, hogy fekete kenyeret eszünk.:)


Hozzávalók kb. 10 db nagyobb zsömléhez / stanglihoz:
3,5 dkg élesztő vagy egy csomag szárított élesztő
1 kk cukor
2 dl tej
35 dkg finomliszt (nálam kifejezetten kenyérliszt volt)
15 dkg tk rozsliszt
1 ek sikér
1 csapott ek só
10 dkg mag (napraforgó, tökmag, szezám, lenmag, stb.)
kevés őrölt kömény
3 ek olívaolaj

Elkészítés: Az élesztőt a cukros langyos tejben felfuttatjuk. A liszteket a sikérrel, magokkal összekeverjük, a sót és egy csipet köményt belekeverünk. A lisztes keveréket deszkára öntjük, a közepébe mélyedést nyomunk, beleöntjük a tejben felfuttatott élesztőt és az olívaolajat. Tésztává dagasztjuk, majd meleg helyen, kiolajozott tálban duplájára kelesztjük. Ha megkelt, kb. 10 darabra osztjuk, ízlésünk szerint formázzuk, a tetejét ecsettel óvatosan megkenjük vízzel, és szintén ízlésünk szerint magokba vagy nagy szemű sóba fordítjuk. A zsömléket/stanglikat sütőpapírral fedett tepsibe rakosgatjuk. A sütőt előmelegítjük kb. 200 fokosra, megvárjuk, hogy kb. negyedóra alatt felmelegedjen, ez alatt a bucik szépen még egyszer megkelnek. Kb. fél óra alatt megsütjük.

Ötórai tea angol teasüteménnyel

Múlt héten Angliában jártunk Kata húgomnál, akinek van szerencséje egy ideig Dél-Angliában, Devonban élni. A környékükön létezik egy hagyományos fogás, amit "CREAM TEA"-nek neveznek. Az elnevezés megtévesztő, mert egyáltalán nem - vagyis nemcsak - egy tejszínes teáról van szó, hanem a hozzá felszolgált péksüteményről ("scone"), amit dzsemmel és egy "clotted cream" nevű tejszínszerű krémmel tálalnak.


A "clotted cream" a wikipedia szerint a tejszín és a vaj közötti állapotú tejkészítmény, ízre is a kettő között van valahol. Nagyon finom, krémes, lágy, kellemes alapot ad a dzsemnek. Mivel Anglián kívül nem nagyon ismert és nem kapható, ha valaki rákattant, kénytelen sk előállítani. A különböző gasztroblogok írói a bejegyzések tanúsága szerint hihetetlen küzdelmeket folytatnak az elkészítésével kapcsolatban (ld. pl. az egyik ihletadó recepthez -ttp://www.foolforfood.de/index.php/kuchen/scones - fűzött megjegyzéseket). Na én idáig azért nem jutottam el a megszállottságban, mert clotted cream hiányában szerintem a cream tea sima natúr sajtkrémmel is kiváló lehet. A biztonság kedvéért azért importáltam egy dobozkával belőle:)



Rengeteg scone-receptet találtam a neten, de az általam Angliában kóstolt scone ízének a fényében nem tűntek autentikusnak. Végül (némi Delia-ráhatásra, ld.: http://www.deliaonline.com/recipes/buttermilk-scones-with-west-country-clotted-cream-and-raspberry-butter,1394,RC.html) egy sima omlós tésztából készítettem el a sütiket. Nagyon kiváló kis vasárnapi reggeli lett belőle, házi cseresznyelekvár kíséretében.


Scone
Hozzávalók:
30 dkg liszt
1 ek sikér (elhagyható, de nagyban emeli a liszt minőségét. Komolyabb hipermarketekben és fűszerboltokban kapható, én a Fény utcai piacon vettem az Ezerfűszer boltban, az alagsorban)
1 kk sütőpor
10 dkg vaj
10 dkg cukor (nálam barna volt)
1 tojás
kb. 1 dl kefír
néhány csepp vanília-aroma (elhagyható), egy csipet só


Elkészítése: A hozzávalókból omlós tésztát készítünk, kiszaggatjuk és megsütjük :) Kicsit részletesebben: A lisztet, sikért, sütőport, sót összevegyítjük, hozzámorzsoljuk a darabokra vágott vajat. A vajas liszthez hozzáadjuk a cukrot, majd mélyedést csinálunk a halom közepén, és hozzáadjuk a tojást, vaníliaaromát és a kefírt. Lágy tésztát gyúrunk belőle (ha ehhez további kefír kellene, adunk még hozzá). Egy kis pihentetés után kiszaggatjuk (vagy négyzetekre vágjuk, és kézzel pogácsaformákat formázunk belőlük), és előmelegített sütőben közepes tűznél (kb. 180 C) 30 perc alatt megsütjük.


És egy hangulatkép az angliai "cream tea"-zésünk utáni pillanatról:

Fetás-rukkolás céklasaláta

Ez még egy inkább téli, mint nyári saláta - addig kell megcsinálni, amíg tart a céklaszezon. Bátran próbálja ki az is, aki egyébként utálja a céklát - ebben a salátában a cékla ugyanis "gyümölcsként" szerepel, azaz megsütve ő az édes összetevő ebben az egyszerű, de túlzás nélkül mondhatom, ízbomba összeállításban. Kiváló összhang az édes cékla, sós feta és pisztácia, kicsit erős újhagyma és pikáns rukkola között.

A saláta egy spontán saját kreáció. Két dolog vezetett a megszületéséhez: egyrészt chili és vanília céklaimádata és az általa adott inspiráció (http://chiliesvanilia.blogspot.com/2007/09/slt-ckla-ktszer.html), másrészt annak a nyári salátának a téliesítése, amit gyümölcsidényben gyakran dobok össze magamnak vacsorára: rukkola (tisztes évelő módon évek óta kiirthatatlanul tenyészik a teraszon), valami édes gyümölcs (körte, őszibarack, sárgadinnye), valami pikáns sajt (márvány-, feta vagy parmezán) összekeverve, leöntve egy kis szezámolajjal, megszórva frissen őrölt borssal. Ezzel is érdemes kísérletezni, isteni és nagyon gyors nyári szupervacsi.

(A kép minősége sajnos gyengébb a megszokottnál, mert nem állandó és egyre zseniálisabb házi gasztrofotósom készítette, hanem múlt heti angliai utamon én. De ígérem, a következő posztban már rendben lesz a kép is:) )

Hozzávalók:
4 kisebb cékla (összesen kb. 40 dkg)
1 nagy csokor újhagyma
10 dkg rukkola
15-20 dkg feta
5 dkg pisztácia
az öntethez 4 ek olívaolaj és 1 ek méz

Elkészítés:
A céklákat egyenként alufóliába csavarjuk és sütőben 160-180 fokon puhára sütjük (legalább egy óra). A megsült és langyosra hűlt céklát KESZTYŰBEN!!!!! meghámozzuk és gusztusunk szerinti méretű kockára vágjuk (az én gusztusomnak leginkább a 1,5x1,5 centis kockák felelnek meg). A fetát ugyanakkora kockákra vágjuk, az újhagymát - a zöld részt is bátran - felkarikázzuk, a pisztáciát megpucoljuk (vagy egy megbízható mártír segítőnek adjuk megpucolásra, akiben bízunk annyira, hogy nem eszi meg pucolás közben a felét). Az öntethez az olívaolajat és a mézet összekeverjük egy kis tálkában.

Annyi van már csak hátra, hogy összeállítsuk a salátát: a céklát, fetát és az újhagymát összeverjük az öntettel, a rukkolát lazán hozzákeverjük, majd a végén az egészet megszórjuk pisztáciával és ízlés szerint tekerünk rá frissen őrölt borsot.

Jó étvágyat!