Ünnepi előételek - Kakukkfüves sült cékla fokhagymás majonézzel és zsírjában sült libamáj

Vendégségre egy pazar előétel-tálat gyártani az egyik legjobb választás: viszonylag háziasszony-barát az elkészítése és a vendégek imádni szokták. A fenti tálon különböző sajtok, gyümölcsök és magvak mellett két, valóban főzést igénylő étel látható: az ujjnyi vastagságúra szelt sült cékla (fent, a mandarin mellett) és a zsírjában sült libamáj (a cékla mellett jobbra). Hogy mennyit készítsünk belőlük, az a tál összetételétől és gazdagságától függ, mindenesetre személyenként egy fél ökölnyi méretű cékla elég szokott lenni. Eddig még mindig - meglepően - nagy sikert aratott a vendégek körében, cékla- és fokhagymautáló férjem is szereti! A libamáj esetén a mennyiségi határ tapasztalataim szerint a csillagos ég :)

Kakukkfüves sült cékla fokhagymás majonézzel

Hozzávalók a sült céklához (4 fő részére):
4 kisebb (gyerekököl méretű) vagy két nagyobb cékla
olívaolaj
kakukkfű (friss híján itt jó a szárított is)
3 evőkanál méz
só, bors

Hozzávalók a majonézhez:
1 nagyobb gerezd fokhagyma
1 tojássárga
napraforgóolaj (kb. 1 dl-nyi)
esetleg víz, citromlé

A céklákat megmossuk, némi kakukkfű társaságában alufóliába csomagoljuk és 200 fokos sütőben mérettől függően 1,5-2 óra alatt puhára sütjük. Ha kezelhető hőmérsékletűre hűltek, kesztyűs kézzel megtisztítjuk és ujjnyi darabokra vágjuk őket. Egy nagy serpenyőt felforrósítunk, az olívaolajat és a mézet ráöntjük, és a mézet 3-5 percig közepes tűzön keverés nélkül karamellizáljuk. Hozzáadjuk a céklarudacskákat is (ne zsúfoljuk túl a serpenyőt), és megszórjuk sóval, borssal, valamint egy kiskanál morzsolt kakukkfűvel. Néha megkevergetve közepes tűzön 10 percig sütjük. Ha a karamelles méz szépen bevonta a céklát és a felesleges nedvesség távozott belőle, kész.

A fokhagymás majonézhez a fokhagymát szétnyomjuk és egy nagyobb keverőtálba rakjuk. Ide pottyantjuk a tojássárgáját is, majd a fokhagymás tojássárgát először cseppenként, később kicsit bátrabban adagolva elkeverjük a napraforgóolajjal (szerintem olívaolajjal nem finom!). Egyszerre mindig csak annyi olajat adunk hozzá, amennyit "felvesz". Nem szabad kapkodni, különben kicsapódik az olaj. Egy idő múlva már vékony sugárban is önthetjük az olajat, folyamatos kevergetés mellett - próbálgassuk, hogy mikor éri el ezt az állapotot a majonézünk. Akkor kész, ha már nem vesz fel több olajat. Sóval, borssal, ízlés szerint némi citromlével ízesítsük, és ha könnyebb állagú, krémesebb majonézre vágynánk, lazítsuk egy kis vízzel.

Egy tipp: a majonézkészítő produkció nagyjából három kezet igényel, mivel egyik kezünkkel az olajat öntjük, a másikkal keverünk, és a tál általában nem teszi meg azt a szívességet, hogy a folyamatos keverés közben egy helyben maradjon. Ilyenkor kössünk egy konyharuhát a tál aljára, ahol az asztallal találkozik, akkor nyugton marad.


Zsírjában sült libamáj

Hozzávalók:
1 db libamáj
1 kg bőrös libaháj

A libamájat egy éjszakára tejbe áztatjuk. Amikor sütni szeretnénk, a libahájat kb. 2-3 centis kockákra vágjuk, és egy lábosban egy deci vízzel együtt feltesszük főni. Rögtön elkezdhetünk szellőztetni is, mert a művelet elég intenzív szagot áraszt. Lassú tűzön időnként megkevergetve a hájból kisütjük a zsírt - figyeljünk rá, le ne égjen. Amikor már akkor darabokra töpörödtek a hájak, amiket töpörtyűként szívesen megennénk, kihalásszuk őket a zsírból, és a helyére ültetjük a libamájat (a zsírnak el kell lepnie a májat), és oldalanként 7-7 percig sütjük. A biztonság kedvéért beleszúrhatunk egy tűvel, és ha nem csorog belőle véres lé (ennyi sütés után nem csoroghat), kész. Kivesszük egy tálba, és a zsírt rámerjük. Ha kihűlt, hűtőben megdermesztjük. Szerintem elég tálaláskor sózni-borsozni, és egy kis paprikával megszórni.