Alfajores

Argentin specialitás. Először tavasszal kóstoltuk egy nemzetközi gasztrofesztiválon, majd Balázs készítette el még a nyáron szülinapi ajándéknak. Nem mondhatom, hogy ripsz-ropsz elkészült, viszont a végeredményt családi Dél-Amerika szakértőnk, Katy tesztelte, és azt mondta, hogy teljesen olyan, mint amilyet otthon evett :)).

50 db alfajores elkészítéséhez hozzávalók:

200 gr liszt
300 gr kukoricakeményítő
1/2 kiskanál szódabikarbóna
2 púpozott kiskanál sütőpor
200 gr vaj
150 gr cukor
3 tojás sárgája
1 kiskanál citromreszelék (vagy vanília esszencia)
dulce de leche

A száraz hozzávalókat leszitáljuk. A vajat a cukorral egy tálban felverjük, majd egyenként - jól elkeverve - hozzáadjuk a tojás sárgákat, és egy kevés likőrt. Apránként hozzákeverjük a leszitált hozzávalókat is, valamint a reszelt citromhéjat, és jól eldolgozzuk.

Ha esetleg a tészta túl száraz lenne, adjunk hozza tejet (pontos mennyiség nem ismert), a lényeg hogy olyan állagú legyen, melyet aztán jól ki lehet nyújtani 1/2 cm vastagságúra. 4 cm-es karikákat vágunk ki, és sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük (de semmiképpen nem kivajazott tepsibe), majd 170 fokra előmelegített sütőben kb. 15 percig sütjük. A lényeg, hogy ne változzon meg a tészta színe, esetleg a széle egy kicsit.

Az elkészült korongokat dulce de leche-vel összeragasztjuk (karamellkrém, spanyolajkú országokban kapható. Süteményekhez használható elsősorban, Madridban például Dulce de leche cheese cake-et ettünk, amit majd ki szeretnénk próbálni valamikor, mert nagyon finom volt! Ha szeretnél ilyet rendelni, szóljál nekünk!)
További dél-amerikai recepteket találhatnak a spanyolul értők itt

Majonézes töltött nyers savanyúkáposzta

Frissítő, szuperízletes, gyors fogás, és - mivel a savanyúkáposzta nyersen kerül bele - tele van C-vitaminnal. A savanyúkáposzta levelét legfeljebb töltött káposztába szoktuk használni - pedig mennyivel többre való! Minden piaci savanyítós tart egész levelet is, próbálkozzunk vele bátran, és végre egyszer ne főzzük szét a lelkét. Kiváló recept a maradék sülthús felhasználására. F.Nagy Angéla után szabadon.

Hozzávalók a töltelékhez:
30 dkg sült hús
4 dl tejföl
4 ek majonéz (lehetőleg házi, de elmegy a bolti is)
1-1 nagy csokor petrezselyem és bazsalikom
bors

Az összeállításhoz: 4 nagy vagy 8 kisebb savanyúkáposzta-levél

Elkészítés: A töltelékhez apróra vágjuk a sültet, a petrezselymet és a bazsalikomot. A sülthús kivételével a töltelék összes hozzávalóját alaposan elkeverjük, ízlés szerint borsozzuk. Félreteszünk belőle 5 evőkanálnyit (ezzel vonjuk be a végén a kész remekművet), a többibe belekeverjük az apróra vágott sült húst. Ennyi, a töltelék kész.

A nyers káposztaleveleket lecsöpögtetjük, a vastag ereket kivágjuk belőle, és felszabdaljuk oly módon, hogy nagyjából 15x15 centis nagyságú, nagyjából négyzet formájú darabokat kapjunk (mivel a káposztalevél ugye nem szögletes, emiatt a darabjaink mindenképpen amorfak lesznek, de törekedjünk nagyjából a forma és a méret betartására, különben nehéz lesz felcsavarni). A levél is kész.

Az összeállításhoz egy darab levelet magunk elé teszünk, a közelebbi végébe rakunk egy evőkanál tölteléket. A jobb és baloldali levélrészt a töltelékre hajtjuk, majd alulról felfele haladva felcsavarjuk. Miután valamennyi levelet megtöltöttük, a töltikéket kívülről bevonjuk a félretett mártással, és ha szépérzékünk ezt diktálja, apróra vágott petrezselyemzölddel vagy bazsalikommal megszórjuk. Jól behűtve kínáljuk.

Kicsit kapkodva fotóztuk, ezért közepesen látszik a végeredmény. Azért egy másik képet is idebiggyesztek, hátha jobb így félig oldalról :)

Tourte

Virágnál voltunk ebédelni tegnap. Virág remek, franciás ebédet készített, a tourte (franciául töltött süteményt jelent) volt a fő attrakció. Különleges, laktató étel, variálni tovább pedig ízlés szerint lehet. Desszertként az előző bejegyzés töltött muffinjait fogyasztottuk :) .

A szakácsnő saját szavaival a recept a következő:

Tört tészta:
250 g liszt
125 g vaj
1 tojás sárgája
1 dl víz (kb)- ezt a morzsára kevert tésztához öntöd, hogy tésztává tudd gyúrni, tehát csak annyit tegyél hozzá, amennyit fel tud venni).

Töltet:
1. 25 dkg csirkemájat dinsztelt hagymán megfuttatod, majd egy ek. tárkonyos vagy almaecetet öntesz hozzá, fűszerezed sóval, majoránnával, és három szelet bacon szalonnát adsz hozzá. Kb 15 percig sütöd, ha nem enged levet, akkor lehet hozzá önteni egy kis vizet. Ezt követően kaliforniai paprikát vágsz bele és még 10 percig sütöd.
2.egy pár csirkemellet dinsztelt hagymán megsütsz, menet közben hozzáadsz egy nagy szál karikára vágott póréhagymát, sóval, szerecsendióval fűszerezed.

A tésztát kétszer készíted el, az egyik az alaplap lesz, amit 10 percre 200 fokon elősütsz, hogy utána rápakold a töltetet. A töltetet a másik adag tésztával beborítod, a széleket lezárod és középen egy lyukat nyitsz, hogy a nedvesség elpárologhasson.
A tetejét megkened tojássárgájával, majd 1 órára beteszed 200 fokra.

ui.:
Köretnek lehet könnyebb salátát (szilva kompót, jégsaláta, kínai kel..)készíteni, mert önmagában a tourte igen nehéz étel.
A töltelékhez akár aszalt szilvát is lehet tenni.

Vaníliakrémmel töltött muffin

A főzősuliban tegnap készült a fenti remekmű. Tésztája olyan, mint a piskóta, íze isteni, és mindez elkészül egy órán belül!

Hozzávalók a tésztához:

3 tojás
15 dkg vaj vagy margarin
17 dkg cukor
1 cs vaníliás cukor
15 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor

a töltelékhez:

0.5 l tej
1-2 evőkanál cukor
1 pudingpor

A pudingot állandó keverés mellett felfőzzük, majd hagyjuk kihűlni. Ezalatt a vajat a cukorral felhabosítjuk (legcélszerűbb gépi habverővel), hozzáadjuk a tojásokat, a lisztet, a sütőport és a vaníliás cukrot, és mindezt a géppel alaposan összekeverjük . A muffinsütőt olvasztott vajjal kikenjük vagy muffinpapírral kibéleljük. Ebbe teszünk 1 evőkanál tésztát, közepébe bemélyedést csinálunk, 1 teáskanál pudingot majd arra még egy ek. tésztát teszünk. A tésztának nem kell a pudingot befednie, sütés közben úgyis szétterül és helyére kerül a töltelék (én se nagyon akartam elhinni, de tényleg így van). 180 °C-on 20-25 percet sütjük. Fogyaszthatjuk magában vagy valamilyen édes szósszal (a képen eperszósszal leöntve láthatjátok).

Halászlé

Szilveszteri beszélgetéseink során kiderült, hogy a társaság nem nagyon főz halászlevet, és az is kiderült, sokakban vicces elképzelések élnek a halászlé készítésével kapcsolatban. Na szóval, szögezzük le az alapigazságokat. A halászlé először is nem halpörkölt. Nem fonnyasztunk az elején hagymát. Nem teszünk bele kockát (na még szép:)). A halászlé - a fűszereken kívül - összesen 4 dologból áll: halból, vízből, paprikából, paradicsomból.

Nem vagyok egy halászlé-szakértő, de halászlé esetén elkerülhetetlen, hogy néhány szót ejtsünk a két alapvető elkészítési módról: a tiszai és a dunai halászléről (a bajai ez utóbbi egyik alfaja). A tiszai halászlé esetén a léhez való haldarabokat (fej, farok, apróhal) a hagymával jó sokáig főzzük, hogy szinte szétfőjenek, majd átszűrjük/átpasszírozzuk, és ezt követően belefőzzük a szép haldarabokat is. A dunai halászlé esetén a lének való haldarabokat a fazék aljára tesszük, fölé jön a hagyma, afölé a szép haldarabok, az egészet megfőzzük, és kész. Szóval nincs passzír, nincs szűrés. Én - Anyukám nyomdokain haladva, a Fény-utcai halasnéni tanácsai, valamint a Lajos Mari: 99 magyaros étel c. könyvben található recept alapján - a passzírozós változatot készítem.

Hozzávalók:
80 dkg pontyfej, -gerinc és -farok
4 szép pontypatkó
ízlés szerint haltej és ikra (20-30 dkg elég)
2 fej hagyma
1 paradicsom
1 ek pirospaprika (ízlés szerint csemege vagy csípős, de ebbe egy kis csípős azért jár!)
só
esetleg 1-2 dl vörösbor

Elkészítés: A fejet, gerincet, uszonyokat kissé beirdaljuk (a gerincre merőlegesen éles késsel bevagdossuk), és annyi vízben, amennyi ellepi, fedő alatt feltesszük főni. Hozzáadjuk a két, apróra vágott hagymát, és, ha úgy gondoljuk, a vörösbort. 1-2-3 órán keresztül főzzük - az a lényeg, hogy minden hús lefőjön a halcsontokról, tehát nyugodtan elfeledkezhetünk róla. Ha a fazékból már olyan gerincek pislognak vissza, mint amiket a rajzfilmek macskái szoktak a szájukból elővarázsolni, jöhet a passzírozás. Édesanyám praktikus tippje, hogy a passzírozás előtt a léből halásszuk ki a nagy csontokat, majd turmixoljuk le az egészet, így sokkal sűrűbb lesz az eredmény. Szóval, a lényeg, hogy turmixolással vagy anélkül, a halpépes elő-levest sűrű szitán átszűrjük és kinyomkodjuk, enyhén ki is passzírozzuk. A csontokat és egyéb használhatatlan alkatrészeket kidobjuk. Ez egyébként az egész főzés során az egyetlen gyötrelmes művelet (nekünk csak mini-szűrőink vannak itthon, nekünk még sokkal gyötrelmesebb). De megéri :))

Az átpasszírozott levet felöntjük fél-egy liter hideg vízzel (ki hogy szereti - nekem a mostani adag híg volt, Péternek sűrű, tényleg nincs általános igazság...). Hozzáadjuk a pirospaprikát, a feldarabolt paradicsomot, a halpatkókat, a haltejet és ikrát (ha van), és fedő alatt lassú tűzön 15-30 percig főzzük. Ne nagyon kavargassuk, mert a halhús képes, és összetörik. Ha a halszeletek megfőttek, tálalhatunk.

És még egy kis utószó: Az elkészített halászléből akár utólag is alkothatunk másnapokra korhely halászlevet. Ehhez csak annyi szükséges, hogy a kész, meleg halászléhez 3 dl tejfölt hozzákeverünk és felforraljuk, majd egy citrom levét is hozzáadjuk. Tapasztalatból mondom, jót tesz "azokon" a napokon:))

Tintahalas étel kreatúra

Párizsi tanulmányúton járó szerzőink (Szusika azaz Zsuzsa és Attila) küldik sok szeretettel az alábbi kompozíciót. Nézzétek, olvassátok, fogyasszátok!

Zsuzsa aszonta irjak valamit az alant abrazolt kajarol. Roviden. Ez talan nem fog menni, de lassuk!

Ugy kezdodik, hogy ha olcson akar az ember vasarolni akkor el kell menni a blvd d'Ivry-re ahol a DK azsiai boltok vannak. Vettunk itt egy csomo cuccost amit mar felzabaltunk, de arvalkodott meg egy adag olvadoban levo tintahalkar a hutoben. Ezt eloszor a vietnami baratnojenek akartuk megfozni, de aztan betegek lettek es nem jottek.

Valami nem trivialisat kellett kitalalni, mert polipot es kalmart mar foztem. A szokasos amde nagyonb finom olivaolajban-fokhagyma es kalmarfarok verzio igy kimerult. Valami sult ropogos citromos dolgot akartam. Egy jo citromos szoszt, de szoszokban rossz vagyok, egyszer mar rendesen meg kellene tanulni. Bonyolult kolloidkemiai labormunkarol van ugyanis szo. Aztan lassan osszeallt a dolog. Szeretek otthon talalt maradekokbol dolgozni, mert serkenti a kreativitast. A vegen majdnem olyan jo lett mint elkepzeltem. Bar az latszott rajta, hogy nem volt energiam utananezni az elkepzelt vajas-citromos martasnak. Zsuzsa kitalalta, hogy keszitsuk puliszkaval vagy a manapsag elterjedo uber-fancy es jobban chargeolhato megnevezessel polentaval (ohh!).

Szoval, eloszor sok fokhagyma erosen sutve olajban, hogy ne legyen nagyon dominans az ize, bele egy kis DK azsiai ertelemben vett citromfu (ami a frigoban fonnyadozott mar egy ideje). Aztan erre ra a szepia, fedo alatt amig a levet ki nem endegte. Ebben puhult egy kicsit majd a levet leszedtem, hogy az elozo napi csoben sult kacsa alol kimentett level osszekeverjem es ezzel engedjem fel a vajon piritott lisztet (egyfajta fehermartas kiserlet). Ebbe ment meg egy kis bors es vaj es citromle a martasok osszes babras technologiai lepesevel (ovatos kavargatas ossze ne alljon, mindez gagyi villanyplatnin). A vegen meg surubb volt a kelletenel, de akadt egy kis creme fraiche (atmenet a tejszin es tejfol kozott). Az ontet igy kesz volt. Vissza a szepiahoz. Levetol megfosztva keszen allt egy kis lesutesre. Ezt megtettem, majd irany a grillsuto hadd piruljon a teteje. Amig ez zajlott jott az ornament es iztuske kiserlet. Elozo nap gyufaszalra vagott fiss gyombert becukroztam es ezt a most atcukrosodott gyombert a szirup leontese utan olajban ropogosra sutottem, majd szalvetan leitattam. Kozben Zs megcsinalta a puliszkat, kapott o is egy kicsit a szepia levebol es a gyomber szirupja is belement.

Olvashattok még róluk itt. Nagyon érdemes! Párizsi kalandok és még sok más izgalmas...

"Bozsoki" turmixok

Réges-régi őrségi, bozsoki kirándulásainkon volt rajtunk a "turmix-lelkesedés", ott készültek mixelt italok mindenféle változatban. Ennek a nosztalgiának a jegyében teszem közzé a következő recepteket, és azért is, mert azóta többen is érdeklődtetek az elkészítés módja felől. Az elkészítés módja annyira evidens, hogy csak a hozzátevőket sorolom fel. Még egy apróság: a fagyasztott gyümölcsöket nyugodtan tegyük be a turmixba fagyottan - az italunk kissé hidegebb lesz, de a gép nagyon lazán elbír vele. Az arányokat változtathatjuk ízlésünk szerint, és valamennyit hígíthatjuk kevés vízzel, ha úgy jobban tetszik.

A képen epres, répás-aszaltbarackos és nutellás-banános turmix látható. Utóbbi kettő a kedvencem, ezek alapvetően Stahltól származnak, kis igazítással.

Nutellás-banános:
1 ek nutella
fél banán
2 dl tej vagy joghurt
esetleg kevés víz
néhány szem mogyoró (ezt is turmixoljuk bele az italba - de ha nincs kedvünk, ki is hagyhatjuk)

Répás-aszaltbarackos:
6-8 szem aszalt barack, narancslében megpuhítva (néhány óra alatt szobahőmérsékleten, vagy mikróban pár perc alatt megpuhul)
1 kisebb répa
1/2 citrom leve és héja
1 dl joghurt
1 dl narancslé

Epres:
15 dkg eper
1/2 vanília kikapart belseje
2 dl joghurt vagy zsíros tej
1-2 ek méz

Ananászos-gyömbéres:
1 dl narancslé
1 dl joghurt
3-4 karika konzerv ananász
1 ek méz
1 ek reszelt friss gyömbér

Almás-fahéjas:
1 közepes alma
1 citrom leve és héja
1/4 kk fahéj
1 dl joghurt
1 ek méz
1 dl narancslé
néhány szem mandula