Bodzás-gyömbéres szőlőleves

Klasszikus tejszínes gyümölcsleves a mostani idénygyümölcsből - egy kis extrát a fűszerezése tesz hozzá. Hidegen-melegen finom.

A recept úgy született, hogy először is volt itthon rengeteg szőlő. Persze frissen a legjobb és legegészségesebb, de tényleg rengeteg volt. Aztán elkezdtem szőlőleves-recepteket keresni, találtam is egyet-kettőt, nem tetszettek. Így végül készítettem egy tejszínes verziót, aminek a fűszerezését - sikeresen - a szőlőhöz igazítottam. Íme:

Hozzávalók:
2-3 nagy fürt fehér szőlő (kb. 60-70 dkg)
3 ek méz
3-5 ek cukor (a szőlő édességétől és ízléstől függően)
1 dl fehérbor
1/2 dl bodzaszörp
1-2 centi reszelt friss gyömbér vagy nagyon kevés (2-3 "késhegynyi") szárított gyömbér
a habaráshoz 2 dl tejszín és 1 ek liszt (esetleg liszt helyett vaníliás pudingpor)

Elkészítés:
A szőlőt megmossuk és leszemezzük. Ha nagyon nyugodt idegállapotban vagyunk, ki is magozhatjuk, hétköznap estékre ezt nem ajánlom. Beletesszük egy lábosba, ráöntjük a bort, a bodzaszörpöt és felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje a szőlőt. Hozzáadjuk a mézet, cukrot és a gyömbért, és 10 perc alatt megfőzzük. Ezt követően a szőlő kétharmadát kivesszük a levesből, szitán átpasszírozzuk, a levét visszaöntjük a levesbe (a "törkölyt" kidobjuk, nem kell). Ismét felforraljuk, megkóstoljuk, és ízlés szerint még édesítjük vagy gyömbérrel fűszerezzük. A tejszínt és a lisztet egy kis tálkában csomómentesen összekeverjük, kanalanként hozzáöntünk kb. egy merőkanálnyi levest ("hőkiegyenlítünk"), és a habarást beleöntjük a levesbe. Keverés mellett felforraljuk, és kész. Hidegen és melegen is fogyasztható.

A levesbetét a maradék megfőtt szőlő, de ízlés szerint a végén friss szőlőt is tehetünk még hozzá. Mi anélkül ettük, a képen a friss szőlő a fotó kedvéért került bele.