2009. január 28., szerda

Házi májkrém


Tulajdonképpen nagy rejtély, hogy hogyan tudnak a konzervmájkrém-gyártó cégek életben maradni. Májpástétomot házilag összehozni több mint egyszerű, gyakorlatilag receptje sincs. Viszont elég durván jó, én képes vagyok rosszullétig enni magamat egy-egy jobban sikerült alkotásból.

Elrettentésképp fel akartam tenni egy konzervmájkrém összetevőinek a listáját a recept elé, de aztán ilyent nem találtam a háztartásban. Talán nem véletlenül:). Egy tetszőlegesen kiválasztott paradicsomos szardíniában viszont (a paradicsomon és a szardínián kívül) az alábbiak találhatók meg: olaj, cukor, só, borecet, acetilezett dikeményítő-adipát, xantángumi, guargumi, szentjánoskenyérliszt, dikeményítő-foszfát, nátrium-alginát, glükóz, sovány tejpor, fűszerek. Azért ez kemény, nem?

Szóval, a házi májashoz kb. 30 dkg sertés vagy csirkemájat 2 centis kockákra vágunk, és 10 dkg vajon kb. 10-12 perc alatt éppenhogy megsütjük (a közepe már ne legyen véres, a széle pedig még ne legyen kemény). A sütéshez használt vajjal együtt turmixgépbe rakjuk, és a számunkra szimpatikus fűszerekkel, valamint egy fél deci tejszínnel együtt, némi sóval-borssal ízesítve leturmixoljuk. Ennyi, kész, lehet tálkába rakni és tálalni. Ha tároljuk, a külső réteg elszíneződik és ronda lesz, de attól még finom. Ja, és természetesen NEM tartható el a végtelenségig, konzerv társával ellentétben... Nem tudok nyilatkozni, hogy ez hány személyes adag, mert én egy ülésre gond nélkül be tudom termelni.

Néhány fűszerezési ötlet:

Franciás pástétomhoz: egy ek. mazsolát annyi konyakban felforralunk, amennyi ellepi, és egy ek friss vagy egy kk szárított kakukkfű társaságában a májjal együtt a turmixba tesszük.

Magyaros ízlésvilághoz: egy kisebb lilahagymát, egy kk friss vagy csipetnyi szárított majorannát, valamint némi pirospaprikát teszünk a májhoz.

Narancsos ízesítéssel: A konyakos mazsola (ld. fent) mellé tehetünk a májhoz 1-2 ek frissen facsart narancslevet - ezzel is elég isteni lesz :)

Jó próbálkozásokat!

2009. január 26., hétfő

Grillezett padlizsán és paprika saláta (Insalata di melanzane e peperoni arrostiti)



A salátát-köretet egy szeptemberi kórusos összejövetelre készítettem, a receptet itt olvashatjátok (bocs, kell egy kis reklám :) http://gergofoz.blogspot.com/2008/09/grillezett-padlizsn-s-paprika-salta.html

Curry dopiaza

Íme az ígért "curry valami" receptje. Az eredetit a kiváló angol szakácsnőtől, Delia Smith-től vettem, akinek http://www.deliaonline.com/ cím alatt található honlapját nagyon jó szívvel ajánlom mindenki figyelmébe, aki nem átall angolul recepteket olvasni. Rengeteg finomságot készítettem már innen, Guiness-es csokitortától kezdve spenótos-ricottás lasagna-n keresztül spanyol kolbászos egytálételig - a receptek eddig még minden alkalommal kiválóan működtek.

Dopiaza (jelentése: dupla hagyma!) hozzávalók:
90 dkg csontos hús (nálam ez felezett egész csirkecomb volt)
45 dkg vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
15 dkg natúr joghurt
2,5 dl kókusztej (ennek hiányában tejszín, amiben felmelegítve egy-két órán keresztül kókuszreszeléket áztattunk, ennek hiányában sima tejszín)
1 kk egész kömény
1 kk egész koriandermag
3-4 hüvely kardamom vagy 1 kk kardamommag
1 kk kurkuma
1 ek szárított korianderzöld vagy 2 ek friss korianderzöld
1 ek samber masala (kurkuma és samber masala hiányában 2 ek currypor)
2 ek szójaszósz

Elkészítés: Az egész köményt, koriandermagot és kardamomot száraz serpenyőben 3-4 perc alatt illatosra megpirítjuk (szakszóval "kipattogtatjuk", csak nekem nem szoktak pattogni:) ), és mozsárban finomra őröljük. A húst darabokra vágva 3 ek forró olajon 3-4 perc alatt körben-körben barnára pirítjuk, majd kivesszük és félretesszük. A maradék olajhoz 2-3 ek-nyit még töltünk, és 10 perc alatt barnára pirítjuk rajta a gerezdekre vágott vöröshagymát (a hagymát félbe, majd gerezdszerűen a feleket 3-4 darabba vágjuk, ahogy az a fotón is látszik.) A 10 perc leteltével visszatesszük hozzá a husit, ráhalmozunk minden hozzávalót, fűszerektől a joghurtig és kókusztejig, és nagyon lassú tűzön 2 óra alatt megfőzzük. Tálálás előtt friss korianderrel megszórhatjuk, ha épp van kéznél.

A köretként szolgáló rizst Péter alkotta Ági kolléganője receptje alapján (Isten tartsa meg jó szokását), mert én erre a mutatványra - szégyen ide, szégyen oda - képtelen vagyok.

2009. január 25., vasárnap

India fűszerei




Julcsika és Gyiru himalájai útja után nálunk volt a fényképnézegetés, és erre - az út szellemében - egy indiai valamit készítettem. Azért írom, hogy "valamit", mert a neve a recept szerint ugyan "curry", tapasztalt túrázóink azonban közölték, hogy ennek semmi köze nincs az Indiában unos-untig evett curryhez, amiből már amúgy sem tudnának egy falatot sem lenyelni. Lényeg a lényeg, az étel nagyon bejött a társaságnak, és - a recept nem-autentikusságát fényesen bizonyítva - túrázóink is lelkesen fogyasztották. A recept hamarosan érkezik.

Az indiai ételekhez viszont - a néhány általunk is használt mellett, mint a kömény vagy a koriandermag - egzotikus fűszerek tartoznak. Olyannyira, hogy egy külön bejegyzést szánok nekik. A Vámház körúti vásárcsarnok alatt, az Ázsia boltban bármelyikből beszerezhető bármilyen kiszerelésű változat, szóval a beszerzésük nagyon egyszerű.

Kardamom: A legnagyobb kedvencem, aromás, kábítóan illatos, isteni. A fenti fotón is ez látható két formában, a zöld hüvelyében, és hátul, a fekete kis magocskák (ezek vannak a zöld hüvelyekben). Ha az ember 2 hüvelyt beledob a rizs főzővizéhez, elég isteni lesz.



Kurkuma (angol neve: turmeric): Nagyon sárga, intenzív, enyhén kesernyés fűszer, a gyömbér rokona. Leginkább szárított formában jutunk hozzá. Ez színezi sárgára az indiai ételek zömét.



Görögszéna, édesköménymag (angol nevük: fenugreek, fennel): Na addig már az én megszállottságom sem terjed, hogy ilyesmit tartsak itthon néhány indiai kaja kedvéért, ezért ezeket a Julcsikáéktól kapott indiai fűszerkeverékkel helyettesítettem, amik a címkéjük szerint nagy mennyiségben tartalmazzák az adott fűszereket. De az Ázsia boltban ezek is gond nélkül beszerezhetők. Lelkes világvándorainknak köszönhetően ezek a fűszerkeverékek találhatók meg a háztartásomban:


2009. január 24., szombat

Ciabatta


Tesóm, Gergő alkotása (további receptek a Gergo foz link alatt találhatók).


Hozzávalók 2 cipóhoz:

3.5 dl víz
1.5 teáskanál só
1 teáskanál kristálycukor
1 evőkanál olivaolaj
36 dkg kenyérliszt
1.5 teáskanál szárított élesztő

A hozzávalókat keverjük össze, és géppel 15 percig dagasszuk. A tészta meglehetősen ragacsos lesz a végén, de ne adjunk hozzá még lisztet. Takarjuk le, és meglisztezett gyúródeszkán 15 percig pihentessük. A tetejét enyhén lisztezzük meg, majd osszuk fel a tésztát 2 ovális cipóra. Tegyük sütőpapírra, ujjunkkal kis mélyedéseket képezzünk a felszínén, és enyhén lisztezzük meg a tetejét. Fedjük le, és nem huzatos helyen hagyjuk 45 percig kelni. Újra nyomkodjuk meg a tetejét, majd 220° C-ra előmelegített sütőben középen süssük 25-30 percig. 5-10 percenként spricceljük meg vízzel, hogy ropogós legyen a teteje.

Mi is kaptunk kóstolót, és nagyon meg voltunk vele elégedve!

2009. január 23., péntek

Papa rellena - töltött krumpli


Csütörtökön Katy sógornőmet mentem perui utazása előtt elbúcsúztatni és Boci csoki hegyekkel ellátni, aki akkor éppen nagy főzőcskézésben volt. Kéznél levő, vadonatúj mobilommal megörökítettem az eseményt, sőt a bundázásban részt is vettem. A receptet szóbeli közlés alapján jegyzem le, igyekeztem mindent megjegyezni, de az esetleges pontatlanságok ezért vannak. Ízelítő következik tehát a perui-ecuadori konyha remekeiből.

Hozzávalók a tésztához (12 darabhoz):
6 közepes krumpli
liszt
Hozzávalók a töltelékhez:
2 ek. Édes Anna (keményebbeknek Erős Pista)
2 gerezd fokhagyma összenyomva
1 vöröshagyma aprítva
3 dkg pörkölt, sótlan mogyoró darálva
1 tonhalkonzerv
olaj
só, bors

A bundázáshoz kell 1 tojás és kevés tej

A krumplit héjában megfőzzük, majd meghámozzuk, összetörjük, és annyi lisztet adunk hozzá, hogy éppen gyúrható legyen.

Kevés olajon megpirítjuk a tölteléknek valókat, sóval, borssal ízesítünk. A krumpli semleges íze miatt érdemes erősebben fűszerezni.

A krumplis tésztából kis lepényeket formázunk, majd kb. egy evőkanálnyi tölteléket teszünk bele, és a lepényből orsó alakó fánkot (mert leginkább ahhoz hasonlítható) gyúrunk.



Először tojásba, azután lisztbe hempergetjük, majd forró olajban kisütjük a fánkokat.

Melegen fogyasztjuk, rizzsel vagy salátával.

Mint megtudtam, Limában az utcán is árulnak ilyet. Ott a tölteléket inkább csirkéből vagy marhahúsból készítik, a tonhalas töltelék inkább Ecuadorban kedvelt. Itt viszont főzőbanánt (nem olyan édes, mint a nálunk ismet banán) használnak krumpli helyett, amit állítólag a Culinaris nevű szaküzletben Budapesten is meg lehet kapni. Hogy hogyan kell vele bánni, azt meg kell kérdezni, én még sose láttam ilyet.

Katy szerint könnyen és gyorsan elkészül. Az eredmény pedig szerintem remek!

2009. január 20., kedd

Sütőtökleves


Igazi téli recept. Végy egy sütőtököt, hámozd meg, kockázd fel, majd főzd meg - hamar megfő! Turmixold össze, majd higítsd tejjel vagy tejszínnel. Ízesítsd sóval, borssal, szerecsendióval.

A Zarka tanyán Marica készített ilyet tavaly, akkor kaptunk mi is rá. Könnyű, gyors, irtó finom!

2009. január 18., vasárnap

Feketeerdő-kehely


A képen látható sokmindenből (ami egyébként a karácsonyi menü egy része) most a tejszínhabos, csokiszíves pohárkrémet adom közre, mert nagyon fincsi. Sokkal jobb, mint ahogy azt a recept alapján gondolná az ember. Egy szingersz-bulira valamikor majd megcsinálom, verjétek le rajtam:)
Hozzávalók:
meggy (befőtt vagy friss)
20 dkg étcsoki
4 dl tej (opcionálisan vanília)
4 tojássárgája
1 ek liszt
5 dkg cukor
3 dl tejszín
babapiskóta
A tojássárgát, cukrot és lisztet simára keverjük, a tejbe csorgatjuk, és enyhe tűzön kb. 5 perc alatt sűrűre (na jó, csak viszonylag sűrűre) főzzük. A krémet kettéosztjuk, az egyik részébe belekeverjük a kis darabokra tört étcsokit (ez a különösen isteni része, a meggy ízével együtt). A tejszínt külön edényben felverjük, és ha a krémek kihűltek, felét-felét hozzákeverjük a vaníliás, illetve a csokis krémhez. A babapiskótát néhány másodpercre langyos tejbe mártjuk. Jön a rétegezés, ízlés szerint. A képen, azt hiszem, így jött: csokikrém, meggy, babapiskóta, vaníliás krém, csokikrém, meggy, satöbbi.
A tetejére tejszínhabot, valamint a karácsony tiszteletére olvasztott csokiból készített kis csillagokat és szívecskéket biggyesztettem. Ez utóbbi elkészítése: csokit olvasztunk, belekanalazzuk a habzsákba, és sütőpapírra mintákat rajzolunk a csokival. Nagyon egyszerű, viszont abszolúte mindenki hasraesik tőle, szóval sátoros ünnepeken érdemes előrukkolni a mutatvánnyal.
(Lopott és az ízlésemre faragott recept, eredetije by Stahl).

2009. január 17., szombat

Padlizsános, paradicsomos gratin


Hozzávalók 4 személyre:


3-4 ek. olivaolaj

2 fokhagymagerezd összenyomva

2 nagy padlizsán hosszában szeletelve

20 dkg mozzarella, vékony szeletekre vágva

25 dkg paradicsompüré

5 dkg reszelt parmezán sajt


Egy nagy serpenyőben 2 ek. olivaolajat felforrósítunk, beletesszük a fokhagymát, és fél percig pirítjuk. A kb 1 cm vastagra vágott padlizsánszeletek mindkét oldalát 3-4 percig sütjük. Az olajat a sütés közben fokozatosan pótoljuk. A már megsült padlizsánszeleteket papírtörlőre szedjük ki. Mély, tűzálló tálba egy réteg padlizsánra egy réteg mozzarellát teszünk, majd erre jön a paradicsompüré (mi aranyfácánt használtunk, de lehet a püré ennél levesesebb is). A rétegezést addig ismételjük, amíg a zöldség és a sajt el nem fogy. Utoljára az egészet paradicsommal fedjük be, majd megszórjuk parmezán sajttal. 200 °C-on 30 percig sütjük. Köretként vagy előételként egyaránt lehet tálalni. Melegen és hidegen is finom!

Könnyű, gyors étel!


A recept egy karácsonyra kapott német nyelvű szakácskönyvből származik. A gratin szót a szótár szerint csőben sültnek kellene fordítani, de mivel sehol semmi csövet nem találtunk a receptben, ezért maradtunk az eredeti névnél. Valaki felvilágosíthatna, ha tudja, hogy honnan ered ez a név, hátha okosodhatunk egy kicsit :) A kép nem annyira csúcs, de nézzétek el, nagyon éhesek voltunk, nem volt türelmünk a fotóművészethez!


Citrom dzsem





A recept Balázs nagynénjétől, Zsizsától származik.

Hozzávalók:

0.5 kg citrom
0.5 kg cukor
víz

A citromokat alaposan megtisztítjuk - vízbe áztatjuk őket és kefével jól megdörzsöljük a héjukat, ugyanis így tudjuk eltávolítani a felületükön lévő vegyszereket. Az egész citromokat vékony szeletekre vágjuk, majd egy napra annyi vízbe áztatjuk, hogy éppen ellepje. Másnap az egészet felforraljuk, és utána még 20 percig főzzük. Harmadnap ugyanezt megismételjük. Negyedik nap kb. a citromnak megfelelő súlyú cukrot teszünk hozzá, újra felforraljuk, és addig főzzük a dzsemet, amíg a kívánt sűrűséget el nem éri - semmiféle kocsonyásító szer nem szükséges hozzá! A megfelelő állagot úgy tesztelhetjük, hogy hideg tányérra cseppentünk belőle: akkor jó, ha nem folyik szét. Barnás színe a karamellizált cukortól származik. Ha hosszabb időre szeretnénk a dzsemet eltenni, érdemes szalicilátot szórni a tetejére és dunsztolni. Íze kicsit kesernyés, de eddig mindenkinél sikert arattunk vele!

2009. január 13., kedd

Kacsapecsenye, sült sárgarépa



Hát erről az ételről lesz szó. Narancsmártásos, kakukkfüves kacsamell sült sárgarépával és póréhagymával.


A kacsasült elég klasszikus, alapvetően Stahl Judit narancsos kacsája alapján. Az étel különlegesebb része talán inkább a köret, ami gyakorlatilag sült sárgarépa és póréhagyma, annyira egyszerű, hogy szinte nincs is receptje, de valami nagyon király. Az ötletet egy, a Paulanerben elköltött kiváló vacsora adta, ahol is a kemencés libamájhoz (jó, jó, szülinapom volt...!) egyszerű sült pórét adtak. Azóta a szelet sülthúsokhoz klasszikus köretnek számít nálunk az ugyanabban a serpenyőben sült idényzöldség. Azért a póréhagyma a köret szinte minden variációjában előfordul, mert mégiscsak az a sült zöldségek császára.


Hozzávalók a kacsához (elvileg 2, szerintem legalább 3, de inkább 4 személyre)
- 1 kacsamell
- a mázhoz 2 ek szójaszósz, 2 gerezd fokhagyma, 2 ek brandy, kakukkfű (eredeti receptben kakukkfű helyett kb. 5centis friss gyömbér, bármelyik nagyon fincsi, de együtt ne alkalmazzuk őket), 3-4 ek narancslekvár (de csináltam már más lekvárral is)


Hozzávalók a narancsmártáshoz: 4 dl narancslé (ideálisan frissen facsart), 10 dkg vaj


Hozzávalók a körethez: 2 nagy répa, 2 szál póré.


Elkészítés: kacsamell félbevág, sóz-borsoz, bőr alaposan beirdal. Zsír nélküli, forró serpenyőben először a bőrös, majd a bőr nélküli oldalát előpirítjuk (én még egyszer át szoktam fordítani a bőrös oldalára, és halkabb lángon még 1-2 percig olvasztom ki belőle a zsírt, mert valami brutális mennyiség tud belőle távozni). Eközben a máz hozzávalóit összekeverjük, az előpirított kacsamellet bőrös oldalával lefelé tepsibe rakjuk, a felül levő oldalára rákenjük a mázat, és közepes tűzön kb. 15-20 perc alatt sütőben "rozéra" sütjük.


A kacsamell pirítására használt serpenyőből a kiolvadt kacsazsírt 1-2 ek-nyi híján kiöntjük, beleöntjük a narilevet, pár perc alatt összeforraljuk kb. a felére, majd belekeverjük a vajat (fényes, egynemű öntet lesz belőle, eléggé isteni). Sózzuk, borsozzuk, kiöntjük tálkába, finito.


Még mindig ugyanabba a serpenyőbe, amiben eddig már a kacsamell és a narancsöntet is elkészült, pótlólag beleöntünk kb. 3 ek kisült kacsazsírt, majd a 2-3 mm vastagra szeletelt répát, és a kb. félcentis vastagságúra szeletelt póréhagymát (nem szabad túlzsúfolni a serpenyőt, lehet, hogy ez a mennyiség csak két adagban tud szépen megsülni!). Opcionálisan beleszórhatunk kis kakukkfüvet is, az még soha nem rontott el semmit :)


Jó 10-15 perc alatt, néha kevergetve megsütjük a fincsi köretet. Kb. addig, amíg ilyen szép nem lesz, mint itt:

Téli saláta II.


Ezúttal SÜTŐTÖKBŐL és CÉKLÁBÓL. A recept a nyers saláták koronázatlan királynőjétől, Lasetzky Katától származik, aki állítólag valami fitnesz-újságból vette az ötletet. Ismét téli, ismét nyers, olcsó, és nagyon, NAGYON jó!!!

Hozzávalók (2 bőséges adaghoz)
- 40 dkg sütőtök
- 10 dkg cékla
- 1 póréhagyma vagy 1 csokor újhagyma (de hát télen nyilván inkább póré van)
- 2 csokor petrezselyem
- 2-3 narancs, esetleg egy fürt szőlő

- az öntethez: 3 rész olívaolaj, 1 rész balzsamecet, só, bors, friss citromlé ízlés szerint


Alkotás:

A sütőtököt és a céklát meghámozzuk (kesztyűben!!!), és ahogy a Jóisten adta, nyersen lereszeljük, vagy aprítógépben szépséges gyufaszálakra aprítjuk. A hagymát karikára vágjuk, a petrezselymet felaprítjuk, a narancsokat kifilézzük (Julcsika szavaival élve "kimiskároljuk") (Filézés: a narancsról késsel levágjuk a héját úgy, hogy a húsig belevágunk, azaz a fehér külső héját is levágjuk a vastag narancshéjjal együtt, és a kicsöpögő narancslé felfogása miatt salátástál fölött kivágjuk a narancshúst a gerezdelválasztó fehér héjak közül.) A sütőtököt, céklát, hagymát, petrezselymet és a narancsot (az esetleg hozzáadott félbevágott szőlőszemekkel együtt) összekeverjük, és meglocsolgatjuk az öntet hozzávalóiból összekészített dresszinggel.

Akár magában is kiváló, de mindjárt ráküldöm a blogra azt a hétvégén készített kacsapecsenyét is, amihez szintén nagyon jó köret.

Érződik benne az olívaolaj íze is, amit én egész addig nem szerettem, míg meg nem ismertem a Villa Grassina-beli isteni, kiváló, zseniális olívaolajat. Szóljon, aki legközelebb arra jár, feladnánk a következő rendelést!



2009. január 12., hétfő

Pizza, ahogy Jamie javasolta

Valamikor régen már párszor megcsináltuk az alábbi receptet, amit Jamie Oliver főzős tv műsorából jegyeztünk le (talán az egyetlen recept amit valaha tv-ből leírtunk), mert nagyon meggyőző volt. Most újra megjött a kedvünk egy kis pizzázásra, amit először éttermi rendeléssel próbáltunk kielégíteni, de feneketlen bendőnk arra ösztönzött, hogy kisipari mennyiségben otthon állítsuk elő a gyógyhatású készítményt.

J.O. pizzatésztája:
(én ennek fél adagját készítettem el, ami kb 3 felnőttnek elég mennyiség)

800 gr fehér kenyérliszt
200 gr finomra őrölt búzadara vagy erős kenyérliszt
1 csapott evőkanál só
2x7 gr tasakos élesztőpor
1 evőkanál (barna) kristálycukor
~650 ml langyos víz

A langyos vízbe cukrot és élesztőport belekeverjük pár percig állni hagyjuk.
A lisztet és a búzadarát (én csak lisztet használtam, de nem rontotta az élvezeti fokot) sóval összekeverve egy kupacba kiöntjük a konyhapultra, és a közepébe méretes krátert képezünk.
A kráter közepébe beleöntjük a langyos cukros élesztős viz egy részét és villával kevergetve (nekem a mutatóújjam is tökéletes volt erre a célra) elkezdjük belekeverni a lisztet, ahogy besűrűsödik a további vizet is hozzáadjuk és tovább kevergetve sűrű tésztamasszát készítünk.
A kevergetést egy idő után, ha már elég sűrű a massza gyúrásra váltjuk és mintegy 10 perc erős gyúrással homogén tésztát "dolgozunk ki", célszerű a tészta összeállása közben a pultra lisztet szórni időnként, elkerülve a tészta pulthoz ragadását az első fázisban.

Ha jól dolgoztunk, akkor a tészta gyönyörűen el fog válni a pulttól.






















A kész tésztából gombócot formázunk enyhén meglisztezve folpackkal letakarva 15 percig állni hagyjuk, ezalatt felvághatjuk a feltétnek szánt dolgokat (mindenkinek saját fantáziájára bízom, mit rak a tésztára), én kaliforniai paprikát, paradicsomot, gombát, lilahagymát, újhagymát, kolbászt szeleteltem. Felbontottam egy tonhal konzervet és egy üveg olajbogyót.






















A paradicsomszószt előre megfőztem az alábbiak szerint:

egy fej hagymát olajon üvegesre pároltam, hozzáadtam 3 gerezd fokhagymát, sót, borsot, szárított bazsalikomot (a friss jobb!), 500 ml dobozos paradicsompürét, ezt serpenyőben összefőztem (a fűszerezés ízlés szerint és nem mennyiségek alapján készült.

A fél adag tésztát kettéosztva kinyújtottam és kevés olivaolajjal kikent egy-egy tepsire helyeztem, tetejét a paradicsomszósszal megkentem, minden jóval megszórtuk és a tetejére mozzarellát tépkedett Rékuska, mejd a tetjére egy kevés olivaolajat csorgattunk!







































Íme az egyik PIZZA sütés elött.



Ezután forró sütőbe helyezve kb. 10 perc alatt megsül, nekünk ez egy kicsit tovább tartott mert Boróka mostanában előszeretettel nyomkodja a sütőn található gombokat ezért az előmelegítést sikerült kikapcsolnia :-)

















Elkészült a pizza, de az erős ingerek miatt már csak a második megbontott tepsit tudtam megörökíteni!

A teljes művelet kb. 1 órát vett igénybe, a pizzaszósz pedig felet.

Üdv. András (Rékuska álnéven)

2009. január 8., csütörtök

Téli kelsaláta

Ez volt az a saláta, amely Mártiék buliján a társaság második ütemben, tíz óra körül jött éhségét csillapította. Igazi téli saláta, hozzávalóit és hangulatát tekintve egyaránt. Fontos további szempont, hogy férfiak is hajlandóak megenni (olyannyira, hogy ez az adag Péter kifejezett rendelésére készült). Ráadásul azért is kedves a szívemnek, mert a kevés saját receptjeim egyike.













Hozzávalók (két személyre):
- fél kínai kel
- kb. 12-15 dkg húsos füstölt szalonna (ennek hiányában kolozsvári és füstölt zsírszalonna vegyesen)
- egy fej lilahagyma
- kb. 25 dkg feta vagy 15 dkg márványsajt (ízlés kérdése, nekem márvánnyal még jobban ízlik)
- az öntethez mustár (lehetőleg magos), szezám- vagy nagyon jó minőségű olívaolaj, esetleg kis fehérborecet.

Elkészítés:
Hát ezzel nem okozok majd túl nagy meglepetést :), és sok munkát sem. Szóval: Szalonna vagy szalonnák kb. 1x1 centis darabokra felkockáz, egy ek. olajon kb. 5 perc alatt alacsony tűzön lepirít. Kel összevág, lilahagyma felszeletel, feta vagy márványsajt szétmorzsol, és a szalonnapörccel együtt minden összekever egy salátástálban (saláta majdnem kész). Az öntethez egy kis tálkában 1 ek mustár 1 ek borecettel összekever, majd folyamatos keverés közben (mintha sk majonézet készítenénk) a szalonna kisült zsírja és az olaj hozzákever (jó fél deci zsiradék kell, tehát ha elég sok zsír kisült a szalonkánkból, akkor alig kell olajjal pótolni). Akkor sikerült az öntet, ha teljesen egynemű izét kapunk. Az öntettel csak közvetlenül fogyasztás előtt locsolgassuk meg, mert eláztatja és szétmarja a salátát!

És íme, a végeredmény közelről:






2009. január 7., szerda

Cunci mami tejszínhabos grillázstortája



30 dkg durva kristálycukrot lábasban megolvasztunk, 30 dkg durvára vágott dióbelet forgatunk bele. Megvajazott tepsire kiöntjük, és hagyjuk kihűlni. Mikor keménnyé merevedett, mozsárban megtörjük (vagy Réka újítása nyomán turmixgépben lereszeljük).

10 tojás sárgáját 20 dkg cukorral habosra keverünk, hozzáadjuk a grillázs felét, 4 evőkanál szitált zsemlemorzsát és végül 10 tojás kemény habját. Kivajazott, kiprézlizett (vagy sütőporral kibélelt) tepsiben mérsékelten forró sütőben megsütjük, majd kettévágjuk.

6 dl tejszínt kemény habbá verve ízlés szerint édesítünk vaníliás cukorral, és hozzákeverjük a grillázs másik felét. Ezzel töltjük meg és vonjuk be a tortát.

Ripsz-ropsz elkészül ;))
Balázs apai nagymamájának ezeréves receptje - mint megtudtuk, zsidó recept, pészahkor fogyasztották (mivel lisztet nem tartalmaz) .
A kép 2009. január 2-án készült Rékáéknál. A torták nagyon finomak voltak :)), de igen hamar elfogytak :((