Hozzávalók 4 személyre:
3-4 ek. olivaolaj
2 fokhagymagerezd összenyomva
2 nagy padlizsán hosszában szeletelve
20 dkg mozzarella, vékony szeletekre vágva
25 dkg paradicsompüré
5 dkg reszelt parmezán sajt
Egy nagy serpenyőben 2 ek. olivaolajat felforrósítunk, beletesszük a fokhagymát, és fél percig pirítjuk. A kb 1 cm vastagra vágott padlizsánszeletek mindkét oldalát 3-4 percig sütjük. Az olajat a sütés közben fokozatosan pótoljuk. A már megsült padlizsánszeleteket papírtörlőre szedjük ki. Mély, tűzálló tálba egy réteg padlizsánra egy réteg mozzarellát teszünk, majd erre jön a paradicsompüré (mi aranyfácánt használtunk, de lehet a püré ennél levesesebb is). A rétegezést addig ismételjük, amíg a zöldség és a sajt el nem fogy. Utoljára az egészet paradicsommal fedjük be, majd megszórjuk parmezán sajttal. 200 °C-on 30 percig sütjük. Köretként vagy előételként egyaránt lehet tálalni. Melegen és hidegen is finom!
Könnyű, gyors étel!
A recept egy karácsonyra kapott német nyelvű szakácskönyvből származik. A gratin szót a szótár szerint csőben sültnek kellene fordítani, de mivel sehol semmi csövet nem találtunk a receptben, ezért maradtunk az eredeti névnél. Valaki felvilágosíthatna, ha tudja, hogy honnan ered ez a név, hátha okosodhatunk egy kicsit :) A kép nem annyira csúcs, de nézzétek el, nagyon éhesek voltunk, nem volt türelmünk a fotóművészethez!
Még én se néztem utána a "csőben sült" kifejezés származásának, de az biztos, hogy minden olyan cuccot "csőben sütött"-nek hívunk, ami a sütőben, valamiféle tejes-tejszínes-sajtkrémes öntet alatt rotyog készre. (Nagyon, nagyon jó műfaj.) Az én fantáziámat is borzolgatja egy ideje, szóval most már mindenképp utánaolvasok. A tippem egyébként az, hogy valaki egyszer régen valamit nagyon csúnyán félrefordított, és aztán már nem volt visszaút :)
VálaszTörlés