2010. január 15., péntek

Halászlé

Szilveszteri beszélgetéseink során kiderült, hogy a társaság nem nagyon főz halászlevet, és az is kiderült, sokakban vicces elképzelések élnek a halászlé készítésével kapcsolatban. Na szóval, szögezzük le az alapigazságokat. A halászlé először is nem halpörkölt. Nem fonnyasztunk az elején hagymát. Nem teszünk bele kockát (na még szép:)). A halászlé - a fűszereken kívül - összesen 4 dologból áll: halból, vízből, paprikából, paradicsomból.

Nem vagyok egy halászlé-szakértő, de halászlé esetén elkerülhetetlen, hogy néhány szót ejtsünk a két alapvető elkészítési módról: a tiszai és a dunai halászléről (a bajai ez utóbbi egyik alfaja). A tiszai halászlé esetén a léhez való haldarabokat (fej, farok, apróhal) a hagymával jó sokáig főzzük, hogy szinte szétfőjenek, majd átszűrjük/átpasszírozzuk, és ezt követően belefőzzük a szép haldarabokat is. A dunai halászlé esetén a lének való haldarabokat a fazék aljára tesszük, fölé jön a hagyma, afölé a szép haldarabok, az egészet megfőzzük, és kész. Szóval nincs passzír, nincs szűrés. Én - Anyukám nyomdokain haladva, a Fény-utcai halasnéni tanácsai, valamint a Lajos Mari: 99 magyaros étel c. könyvben található recept alapján - a passzírozós változatot készítem.

Hozzávalók:
80 dkg pontyfej, -gerinc és -farok
4 szép pontypatkó
ízlés szerint haltej és ikra (20-30 dkg elég)
2 fej hagyma
1 paradicsom
1 ek pirospaprika (ízlés szerint csemege vagy csípős, de ebbe egy kis csípős azért jár!)

esetleg 1-2 dl vörösbor

Elkészítés: A fejet, gerincet, uszonyokat kissé beirdaljuk (a gerincre merőlegesen éles késsel bevagdossuk), és annyi vízben, amennyi ellepi, fedő alatt feltesszük főni. Hozzáadjuk a két, apróra vágott hagymát, és, ha úgy gondoljuk, a vörösbort. 1-2-3 órán keresztül főzzük - az a lényeg, hogy minden hús lefőjön a halcsontokról, tehát nyugodtan elfeledkezhetünk róla. Ha a fazékból már olyan gerincek pislognak vissza, mint amiket a rajzfilmek macskái szoktak a szájukból elővarázsolni, jöhet a passzírozás. Édesanyám praktikus tippje, hogy a passzírozás előtt a léből halásszuk ki a nagy csontokat, majd turmixoljuk le az egészet, így sokkal sűrűbb lesz az eredmény. Szóval, a lényeg, hogy turmixolással vagy anélkül, a halpépes elő-levest sűrű szitán átszűrjük és kinyomkodjuk, enyhén ki is passzírozzuk. A csontokat és egyéb használhatatlan alkatrészeket kidobjuk. Ez egyébként az egész főzés során az egyetlen gyötrelmes művelet (nekünk csak mini-szűrőink vannak itthon, nekünk még sokkal gyötrelmesebb). De megéri :))

Az átpasszírozott levet felöntjük fél-egy liter hideg vízzel (ki hogy szereti - nekem a mostani adag híg volt, Péternek sűrű, tényleg nincs általános igazság...). Hozzáadjuk a pirospaprikát, a feldarabolt paradicsomot, a halpatkókat, a haltejet és ikrát (ha van), és fedő alatt lassú tűzön 15-30 percig főzzük. Ne nagyon kavargassuk, mert a halhús képes, és összetörik. Ha a halszeletek megfőttek, tálalhatunk.

És még egy kis utószó: Az elkészített halászléből akár utólag is alkothatunk másnapokra korhely halászlevet. Ehhez csak annyi szükséges, hogy a kész, meleg halászléhez 3 dl tejfölt hozzákeverünk és felforraljuk, majd egy citrom levét is hozzáadjuk. Tapasztalatból mondom, jót tesz "azokon" a napokon:))

1 megjegyzés:

  1. Töredelmesen bevallom, még sohasem készítettem halászlevet. Sokáig nem is szerettem, most már szeretem, de valahogy eddig mindig tartottam tőle. Azért kacérkodon a gondolattal, hogy nyáron majd bográcsoban főzzek nagyobb társaságnak. Karácsonykor egyébként halászlé volt nálunk, az új Siposból hozattuk, bombasztikus volt... Köszönjük a hiánypótló bejegyzést!
    Puszi

    VálaszTörlés